Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
2418 tudod, fiam, Ferenc József idejében volt a legjobb a parasztemberek sorsa, 30 kiló gabonát kellett adóként fizetni egy hold föld után. Horthy idejében ez a tétel már egy mázsára emelkedett, de ezt még könnyedén kigazdálkodta a földműves, hanem aztán jött Rákosi, aki lesöpörte még a padlást is, de a dolgos és ügyes gazda még akkor is eltartotta a családját, de az a bitang Kádár, jól jegyezd meg, fiam, el vette a földet, elvette a megélhetést. A földek elvételét követően nagyszüleim a tanya körül meghagyott egyholdnyi föld megművelésével biztosították megélhetésüket. Kicsinyke gyermekként az akkor már csak általunk lakott egyetlen tanya udvaráról láttam, ah ogy a termelőszövetkezet által felbérelt lánctalpasokkal eltúrják a korábban virágzó tanyatelepülés épületeit. Életem egyik legmegrendítőbb élménye volt az emberkéz által ásott kutak bedózerolását látni. Azt is láttam, hogy a földművesek által gondozott mo zaikos tájszerkezetet miként váltotta fel az egyhangú nagyüzemi monokultúra. A kolhozosítással együtt járt a falu élelmezési önrendelkezésének szertefoszlása is. Nagyanyámmal nem győztük hordani a falusi portákra az általa készített túrót, tejfölt és vajat , amelyet a falun élők föld híján már nem tudtak előállítani, de a bolti silányabb portékát még nem akarták megvásárolni. A vidék földműves népe nem tehetett mást akkoriban, mint hogy a városokba futott. Az államilag támogatott szocialista nagyipar tárt ka rokkal fogadta a földönfutóvá tett népeket. Biztos állást, viszonylag jó fizetést, lakótelepi otthont ígértek, s azt rendszerint teljesítették is. A gyökerekkel nem rendelkező, városivá tett parasztivadékok pedig hálás szívvel törődtek bele a sorsukba, cse rébe csak az önálló gondolkodásról és az önmagukért való felelősségvállalásról kellett lemondaniuk. Bizony, jó volt ez, és kényelmes egészen addig, amíg a külföldi hitelekből felhizlalt nagyipar össze nem roskadt. Vidékről városra került fiatal felnőttként az érem másik oldalát is volt módomban megismerni. Életem első felét szülőfalumban, Békésszentandráson töltöttem. (15.10) Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy felmenőim mind a négy ágon közel 300 esztendőre visszamenőleg a falu 20 kilométeres körzeté ben élték föld- és kézműves életüket. Ha kellett, akkor fegyvert is fogtak az uradalmi kényszer alóli felszabadulásukért. S mint ahogy a miniszter úr az előterjesztői expozéjában említést tett családja redemptor múltjáról, azt magam is megtehetem. Kunszent mártoni őseim 1945ben azon földművesek között voltak, akik az I. Lipót által a német lovagrend számára elzálogosított földeket 46 év után visszavásárolták, mert a szülőföldjükön akartak továbbra is megmaradni, és élni kívántak az önrendelkezés jogával. Sz entesi felmenőim ott voltak a város örökváltságát elhozó, a királyi udvarban vizitáló városi tárgyalódelegációban. Oldalági felmenőim egyike, Áchim András éppen ebben a Házban szólalt fel számtalanszor a vidéki parasztok földhöz juttatásának fontosságáról, s ha nem volt rá elegendő nyitott fül, akkor a parlamenti széksorok megropogtatásától sem riadt vissza. Életem második felét pedig Tatabányán polgármesterként szolgáltam, ahová a szocialista nagyipar összeomlásának előestéjén érkeztem, hogy a fajtám koráb ban odakerült szocialista munkássá vált tagjaival összefogva a romok alól kaparjuk ki a város megélhetését. Két évtized közös munkájának eredményeként sikerült csak megújítani a várost gyökereiben, és létrehozni azt a 12 ezer munkahelyet, amelyek a korábba n vidékről elüldözött fiatalok leszármazottainak biztosították újra a megélhetést. Társadalomkutatóként azt is láttam, hogy a mögöttünk hagyott közel 70 esztendő politikai kurzusai a nemzeti közösséget megosztó, az érdekkülönbségeket felnagyító és előtérbe helyező szabályozási falat húztak fel a város és vidéke közé. Ennek elsősorban az volt a célja, hogy kiszolgáltatottá tegye az egymástól elválasztott városi és vidéki közösségeket. Tisztelt Képviselőtársaim! Együtt tapasztaltuk meg, hogy a ’90es évek nem zeti vagyonnal kapcsolatos kormányzati döntései miként fosztották meg a nemzetet a fennmaradásához szükséges létalapjaitól, hogyan, kiknek és mennyiért kótyavetyélték el a magyar élelmiszerelőállítás infrastruktúráját. Ma már együtt szemlélhetjük, hogy am íg a városi közösségek egyre többet
