Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
2417 illetve az önkormányzatokon kívül mástól sem, azaz hogy senkitől se szerezhessenek mező- és erd őgazdasági föld vonatkozásában használati jogot. Jó volna, ha ezen alapelvek nemcsak nekünk, hanem önöknek is fontosak lennének annyira, hogy e jogszabályban kimondásra kerüljenek. Aggályosnak tartjuk azt is, hogy a tervezet értelmében jelzáloghitelintéze tek tartósan rendelkezhetnek termőföldtulajdonnal. Álláspontunk szerint a mező- és erdőgazdasági földeknek nem a pénzpiaci szereplőket, hanem a mindenkori termelést kell szolgálniuk, ezért megengedhetetlen, hogy a tipikusan ettől eltérő tevékenységet folyt ató jelzáloghitelintézetek tulajdonában álljanak. Azt a javaslatot fogalmaztuk meg ezért, hogy ha ilyen pénzintézet valamely követelés fejében meg is szerzi a föld tulajdonjogát, úgy azt haladéktalanul köteles legyen a hitelbiztosítéki értéknek megfelelő összeg ellenében megvételre felajánlani a magyar állam részére. Bízunk benne, hogy mire erre a gyakorlati példák előállnak, a magyar föld már gondosabb kezek kezelésében lesz, mint ahogy most, jelen pillanatban, ahogy a példa is mutatja, önöknél is van. Mi ndezen túlmenően a tervezet hemzseg a jogtechnikai jellegű hibáktól is, téves fogalmi meghatározásoktól, amelyekkel kapcsolatosan kénytelen módon, megannyi, összesen több mint 70 módosító javaslattal éltünk, bár továbbra is meggyőződésünk az, hogy a legmeg felelőbb megoldás a tervezet visszavonása lenne, és egy valóban olyan földtörvény megalkotása, amivel megvédenénk a magyar termőföldet. Összességében elmondható, hogy a benyújtott tervezet köszönő viszonyban sincs az Ángyán József képviselőtársuk által meg alkotott eredeti vidékstratégiával, ennek köszönhetően az önök választási ígéreteivel sem. A vidékfejlesztési tárca elsődleges küldetése lett volna ebben a négyéves ciklusban, hogy különösen, így a földmoratórium lejárta előtt olyanfajta törvényt alkosson, amely valóban védelmet jelentene a hazai agráriumnak, azoknak, akik a mezőgazdaságból élnek, akik a földet megművelik, és azoknak a fogyasztóknak, akik végső soron elfogyasztják a hazai földön megtermelt élelmiszert. Nagyon örülünk annak, hogy Csányi Sánd ornak - hála az önök jóvoltából - immáron zenélő tehenészete van, de talán önök sem gondolhatják komolyan, hogy a fogyasztók nem látnák nagyobb hasznát annak, ha a szalámi valóban magyar alapanyagból készülne. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a beterjesztett javaslatnak számos haszonélvezője lesz, az is éppen ennyire evidencia, hogy ezek a haszonélvezők nem a családi gazdálkodók, a tényleges gazdatársadalom szereplői közül kerülnek ki. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy zivataros időket vetít előre a már megk ötött haszonbérleti szerződések során következetesen tanúsított kormányzati magatartás, amely éppen az átláthatóság ellen irányult, és amelyet olyan közfelháborodások öveznek, amelyek lassan elérik a polgári engedetlenség szintjét, hogy csak a kajászói gaz dák esetét említsem. Önöknek nagyon rövid időn belül szembe kell nézniük a döntéseik következményeivel, azt sem tartjuk kizártnak, hogy hamarosan ismét feltűnnek Budapest utcáin a Demszky Gábor által ocsmány módon kihelyezett és betiltott “traktorral behaj tani tilos” táblák. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fideszképviselőcsoportból Bencsik János képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! BENC SIK JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután a parlamenti ciklus legfontosabb törvényjavaslatáról vitázunk most, engedjék meg, hogy egy kicsit távolabbról megközelítve, a társadalmi és fenntarthatósági keretrendszerbe illesztve, egy kicsit személyes történeti kronológiát is felsorolva kezdjem hozzászólásomat. Mindösszességében nyolcesztendős forma gyerek lehetettem, épp akkora, mint most fiaim közül a kisebbik, amikor anyai nagyapám odaültetett maga mellé a tanya tisztaszobájában áll ó, téglával alátámasztott sezlonra. Miközben térdemre helyezte kérges, földműves tenyerét, már mondta is:
