Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - Megemlékezés Zwack Péter volt országgyűlési képviselő haláláról - Marian Lupu, a Moldovai Köztársaság parlamentje elnökének és kíséretének köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
23 hihet etlen erőfeszítéseket kellett tenni annak érdekében, hogy a költségvetés hiányát, amit önök megígértek Brüsszelnek, a Brüsszel számára megígért szinten egyébként tartani tudja. Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen IMFmegállapodás születik. Lehet, hogy az IMFpártok számára mindegy, de Magyarország polgárai számára nem. Azt gondolom, vannak ennek a két évnek nagyon fontos eredményei, amelyeket - nézzünk szembe a ténnyel - az a nemzetközi szervezet, amiről önök beszélnek , nagyon sokszor nem támogatott. Például itt van a gyerekek után járó adókedvezmény. Közel egymillió magyar család veszi igénybe a gyerekek után járó adókedvezményt különböző mértékben. A célzott szociális juttatások felülvizsgálatának a keretében ez is ve szélybe kerülhet, és nem hiszem, hogy ezt a magyar családok szeretnék, és nem hiszem, hogy erre Magyarországnak szüksége van. Ugyanúgy beszéljünk arról is, hogy 250 ezer magyar család kapott segítséget a kormánytól és a parlamenttől, hogy ki tudjon lépni a z adósságcsapdából. Ezt a bankok fizették meg jelentős részben. Amikor egyébként korszerű bankmentő rezsimről olvasunk különféle papírokban, akkor az ember elgondolkodik: önök tényleg támogatnának olyan IMFmegállapodást, amely ír mintára azt mondja, hogy egyébként az emberek megszorításokból, adókból fizessék vissza azt, amit a bankok elveszítettek? Mi nem szeretnénk ilyen IMFmegállapodást, és azt gondolom, hogy az a 250 ezer magyar család sem szeretne ilyet. Ennek a vitának érdemi és tartalmi kérdésekről kell szólnia akkor, amikor IMFmegállapodást szeretnénk kötni. Arra kérjük a miniszterelnök urat és a kormányt, hogy ahogy eddig is tette, ezután is határozottan álljon ki a magyar emberek, a magyar családok (Lukács Zoltán: Főként az V. kerületiek érdekéb en.) , a magyar cégek érdekei mellett, mert minket azért küldtek annak idején kétharmados felhatalmazással ide, a magyar parlamentbe, mert a választók tudták, kell egy olyan politikai erő, amely a legkeményebb nemzetközi viharok közepette is, a legerőteljes ebb nemzetközi érdekekkel szemben is ki tud állni az ő érdekeik mellett, mert az ő érdekeik nem egyeznek sokszor sem Brüsszel érdekeivel, sem az IMF érdekeivel, sem a nagy cégek érdekeivel, sem a bankok érdekeivel. Mi eddig így cselekedtünk, és arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy a kormány ezek után is így cselekedjen. (Lukács Zoltán: Mi is azt kérjük.) Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy a hátralévő néhány másodpercben egy dolgot még felvessek. Némi megdöbbené ssel hallottam azt, amit Jávor Benedek frakcióvezető úr mondott arról, hogy 2010ben ért véget Magyarországon a demokrácia. Én eddig azt hittem, hogy azt, ami 2006. október 23án történt, az LMP képviselői nem fogadják el, azt a brutális erőszakot, ami akk or lezajlott, nem fogadják el (Moraj az ellenzéki pártok soraiból.) , és hogy Schiffer András nem véletlenül védte akkor a brutálisan megvert embereket. Akkor miért fogalmaz így, frakcióvezető úr? Mi történt? Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkja megzavarta önöke t? (Moraj az ellenzéki pártok soraiból.) Én nagyon szeretném, ha azt, ami 2006. október 23án történt, legalább mi, akik nem az MSZP soraiban ülünk, soha nem fogadnánk el a demokrácia részeként. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Ház! A miniszterelnök úrnak viszonválaszra van joga. Megadom a szót. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim ! Előre szeretnék elnézést kérni, ha egyegy témára időnként vissza kell térnem, mert többen is szóba hozták, mindig másmás fénytörésben mutatva ugyanazt a kérdést (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez a parlament!) , és ezért én is ebben a logikában fogok maj d válaszolni önöknek. Az első dolog, amihez szeretnék egy rövid megjegyzést fűzni, a sikertörténet. Uraim, milyen sikertörténetről beszélnek önök? Ebben az országban az átlagkereset, ha euróban számolunk, akkor 700 euró, ez körülbelül kettőszáztízegynéhán y ezer forint. Milyen sikertörténet? Ha megnézzük a
