Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 16 (230. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FAZEKAS SÁNDOR vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója:
2080 magyar élelmiszert tudnak az asztalra tenni. Számukban és a gazdaságon, a mezőgazdaságon belül elfoglalt t erületük arányában is növekedtek az elmúlt években. Emberek százezreinek adnak megélhetést, saját részre is termelnek, és tartósan számíthatunk rájuk a jövőben is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Foglalkozunk a tervezetben a kisgazdaságokkal, őstermelőként hat ározzuk meg őket. Gyakran lebecsülik a kisgazdaságokat, különösen azok, akik a nagyok, a nagyüzemi iparszerű mezőgazdaság mellett elkötelezettek. Bizton mondhatjuk, hogy kisgazdaságok mindenhol vannak a világon, ez egy életképes kategória. Nem biztos, hogy versenyképes, de adott körülmények, helyi viszonyok között életképes a kisgazdaság, az őstermelés. Erre a legjobb bizonyíték az, hogy létezik, s nemcsak Magyarországon, hanem máshol is a világban. Segíteni kell, hogy fontos szerepüket a helyi ellátásban, az önellátásban, az önfoglalkoztatásban betölthessék, és lehetőleg növekedjenek - hiszen a mezőgazdaságban azért mindenki növekedni akar , növekedjenek és elérjék a közepes méretű gazdaságok szintjét. De foglalkoznunk kell a nagygazdaságok, a nagybirtokok jövőjével is. Nem célunk a további erősítésük, elég erősek ők enélkül is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 18 holdas nagykun redemptus család leszármazottjaként elmondhatom, ha rajtam múlna, nem lenne Magyarországon egyetlen nagybirtok sem. Ugyanakkor az is té ny és való, hogy ettől a véleménytől függetlenül vannak nagybirtokok, nagygazdaságok már ezer év óta. Nem lehet figyelmen kívül hagyni őket, és hozzátartozik a dologhoz, hogy az új földtörvény nem teszi lehetővé számukra a földvásárlást és behatárolja a mé retüket, de nem is törekszik arra, hogy lerombolja azt, ami már megvan. Ez azért is fontos, mert a foglalkoztatásban, az állattenyésztésben, az értékes termelési kapacitásokban, a vetőmagágazatban olyan lehetőségekkel bírnak, amelyekre a nemzetgazdaságnak szüksége van. Sok közülük versenyképes. Hozzátartozik, hogy nem mindig versenyképesek a nyugateurópai vagy akár a keleteurópai, mondjuk, a lengyel családi gazdaságokon alapuló konkurenseinkkel. Fontos feladat hárul rájuk is a jövőben, megőrizni a termelé st, integrálni olyan növényi kultúrákat, olyan állattenyésztést, amelyhez ezek az üzemméretek elengedhetetlenek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek az irányok és a célok, amelyeket a jövőre nézve meghatároz a földtörvény tervezete. Ha visszatekintünk a múltr a - és ez a téma súlyára tekintettel elengedhetetlen , akkor néhány ecsetvonás mindenképpen szükséges azért, hogy teljes legyen előttünk a kép és a feladat, amellyel meg kell birkóznunk. 1100 év történelme a földek körüli vita történeteként is összegezhet ő. Elég visszagondolni a honfoglalás korára, Pusztaszerre, az Aranybullára, a jobbágyságra, törvényeink sorára. A feudalizmusban földtulajdona csak a királynak és a nemeseknek lehetett. Bár hozzátartozik, a magyar parasztságnak is voltak olyan nem kis szám ú részesei, akik nem voltak jobbágyok. Székelyek, kunok, jászok - kétszer kellett visszavásárolniuk a saját földjüket , hajdúk, mezővárosok és szabad királyi városok polgárai is részei voltak a mezőgazdaságnak. Ők mindig példaként lebegtek a jobbágysorba taszított milliók előtt. 1848 volt az a korszakhatár, amikor a jobbágyfelszabadítással a föld művelői tulajdonhoz jutottak. A kiegyezés stabilizálta ezt az agrárfejlődést, Magyarországon rengeteg kis és közepes családi gazdaság volt, de nem volt elég a föl d, földéhség jellemezte ezt a kort, és nem találtak igazán megoldást arra, hogy a vidéken élőket földhöz juttassák. Az őszirózsás forradalom köztársasága földosztással próbálkozott Magyarországon, a Tanácsköztársaság a földek szocializálását rendelte el, t ulajdonképpen államosítást. Mindezek kísérletek voltak. A két háború között pedig volt egy jelentős előrelépés, a Nagyatádiféle földreform 1920ban, amikor 1 millió hold földet osztottak ki mintegy 420 ezer egyén között. Ebből a nagybirtok adott 650 ezer hold területet. Jelentős földreform volt, de mindenki érezte, hogy többre van szükség, ezért 1939 elején már egy újabb földbirtokpolitikai törvényjavaslat került az Országgyűlés elé. 1 millió 400 ezer hold föld került volna végül kishaszonbérlet formájába n 14 év alatt felosztással a földet művelők tulajdonába. Ezt az elképzelést elsodorta a háború.
