Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 15 (229. szám) - Az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizációs programja végrehajtásának körülményeit vizsgáló bizottsága vizsgálatának eredményéről szóló jelentés, valamint az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizác... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BÖDECS BARNA (Jobbik):
2050 arra, még ebben a politikai konstellációban is, hogy ha már egyszer rákényszerül bizonyos vagyonelemek értékesítésére, ha már egyszer rákén yszerül arra, hogy szolgáltatási területét leszűkítve külső alvállalkozótól rendeljen meg szolgáltatásokat, hogy ezt akkor egyrészt költséghatékony módon tegye, másrészt olyan befektetőt hívjon ide be, amely kellően tőkeerős ahhoz, hogy az ezzel járó kocká zatokat vállalni tudja, és az ehhez szükséges fejlesztéseket el tudja végezni. Most a legnagyobb baj ebben a történetben az, hogy ez nem így történt, hanem megjelent egy olyan tulajdonosi kör, megjelent egy olyan földeríthetetlen cégháló, amelyik lényegébe n a köztulajdon leszívásában, az innen még elszármaztatható bevételek szivattyúzásában volt érdekelt, és tényleges, működtethető vagyonelemet ebbe nem hozott be. Erre nagyon jó példa ugye szintén a Taibóhoz köthető szentendrei buszpályaudvarértékesítés, a hol csak a probléma egyik része volt az, hogy olyan módon került sor ennek a pályaudvarnak az eladására, hogy a bérlők kártalanítása gyakorlatilag teljes egészében felszívta az ezért a vagyonelemért kapott bevételt. A másik probléma viszont az volt, hogy a vevő gyakorlatilag egyetlenegy vállalt kötelezettségét sem teljesítette. Nem fejlesztette a pályaudvart, nem építette át, nem hozott oda olyan pluszszolgáltatásokat, ami által ez nyereségesen működtethető lett volna. Azaz nem újult meg a Volánbusz szenten drei autóbuszállomása. Aztán akkor megtörténik még erre az is, hogy ha már egyszer a vevő nem teljesíti szerződéses kötelmét, hogy ezzel kapcsolatban a Volánbusz nem érvényesíti a szerződéses garanciáit, nem vásárolja vissza a pályaudvart, és nem veszi az t újra köztulajdonba, illetőleg a vevővel szemben nem érvényesíti azokat a kötbéreket, azokat a szerződéses kellékeket, amik nem teljesítés esetére fönnállnának. Ez a szentendrei példa nagyon szépen igazolja azt, hogy ez a Taibo tulajdonképpen egy olyan fa ntomcégcsoport, amelyiknek valós befektetési szándéka, valós invesztíciós szándéka nem is volt. (22.10) Szóljunk pár szót ezekről a gumiabroncsokról is, ami ugyan csak egy kis tétel ebben a játékban, de azért nagyon fontos tétel, annak ellenére, hogy Göndö r képviselő úr úgy gondolja, hogy az egészen természetes dolog, hogy a forgalomból kivont vagy selejtezett buszok után ezeket az abroncsokat vissza kell még vásárolni is. Eleve a történet rendkívül pikáns. Képzeljük el azt, hogy vannak Volánbusztulajdonú autóbuszaink, és jön az a nagyszerű ötlet, hogy adjuk el a buszokra felszerelt és azokon futó gumiabroncsokat, aztán béreljük azokat vissza. Ez egy teljes abszurditás! Ez közgazdasági nonszensz, hogy olyan tartozékokat eladunk és visszabérlünk, amelyek egy ébként már készleten is használatban vannak, amikor ennek gyakorlatilag közgazdasági előnye jószerivel csak a bérbeadó részére fog jelentkezni. És akkor megtörténik még az a nonszensz is, hogy a szerződésben nem szerepel az, hogy a Volánbusznak a használt, adott esetben szétfutott és selejtezésre váró abroncsokat valaha is még egyszer vissza kellene vásárolnia, ennek ellenére szerződést módosítanak, és visszavásárolják ezeket. Én úgy gondolom, hogy ez vállalhatatlan. Nézzünk egy újabb gondolatot! Itt vannak az árfolyamkockázati témák. Persze, nagyon szép elmondani azt, hogy adott esetben egy szerződésnek kelléke lenne akár az üzemanyagárváltozás nyomon követése, akár adott esetben az árfolyamkockázat átvállalása. De ha ez nem történt meg az eredeti szerződ ésben, a pályázatot a Taibo vagy a későbbi vállalkozók úgy nyerték el, hogy ilyen kitétel ebben nem volt, akkor ők ezzel olyan kockázatot vállaltak, amit őnekik viselniük is kellett volna. A Volánbusz ennek ellenére megmentette ezeket a vállalkozókat. A do log pikantériája az egyébként, hogy az árfolyamkockázat mint olyan, nem is az üzemeltetéshez, hanem a buszokhoz, magukhoz a buszokhoz kötődik. Tehát olyan vagyonelemekhez, amelyek ezen magánvállalkozók tulajdonában állnak, és soha nem kerülnek köztulajdonb a. Kérem szépen, itt említsük meg a devizahitelesek témáját. Ha a szocialista logika a gazdasági működés alapvető kelléke lenne, akkor az összes hitelező banknak sorban kellene állnia a
