Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - NOVÁK ELŐD (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
1884 S ha már kormánypárti képviselőknél ta rtok, hadd szólítsam meg ismét Stágel Bence képviselő urat, aki múlt heti figyelmeztetésem ellenére továbbra sem válaszolt április 4én küldött levelemre, amikor is örömmel tapasztaltam bár, hogy a szovjet emlékmű ügyében ő is megszólalt és ennek eltávolít ását sürgette, de láttuk már a főpolgármester urat is hasonló gondolatokat megfogalmazni, aztán két nap múlva visszakozott, hogy mégiscsak maradhat ez az emlékmű. Nem tudom, neki is szóltake valahonnan fentebbről, esetleg egyenesen az amerikai nagykövetsé gről, vagy nem tudom, hogy a KDNPnek honnan szoktak, mindenesetre ha továbbra is fenntartja április 4én megfogalmazott álláspontját, akkor javaslom, hogy működjünk együtt, mert úgy néz ki, hogy a Jobbik az egyedüli szövetséges, amelyik hajlandó a szovjet emlékmű eltávolítása ügyében felszólalni, illetve szívesen egy közös interpellációt is megfogalmaznék önnel ezzel kapcsolatban. (15.10) Tehát legyen szíves erre az áprilisban küldött levelemre legalább egy egysoros vagy néhány szavas választ adni és erre méltatni engem. Köszönöm. Ezt, azt gondolom, minden választópolgárral is egyébként megteheti, meg kellene hogy tegye az alapvető etikett szerint egy országgyűlési képviselő, de legalább mint képviselőtársát legyen szíves, tiszteljen meg ezzel! Ha már szovj et emlékműről van szó, és ha már október 6a után néhány nappal vagyunk, beszéljünk arról is, hogy nem lehet megemlékezni az aradi vértanúkról vagy éppen Batthyány Lajos, Magyarország első szabadon választott miniszterelnökéről méltóságteljesen a Batthyányörökmécsesnél például úgy, hogy közben oda is árnyékot vet, bár a felszólaló Rogán Antalt lehet, hogy nem zavarta, hogy szembe kell nézzen felszólalása közben a Szabadság téri szovjet emlékművel. Az egyik önkényuralmi rendszerről úgy emlékezik meg, hogy e gy hatalmas, a Batthyányörökmécsesnél jóval nagyobb önkényuralmi emlékművel néz szembe, amelyen önkényuralmi jelképek is, a sarlókalapácsos ábrázolás is több példányban és hatalmas méretben szerepelhet. Ez az, ami a Kossuth térre is árnyékot vet, nem vél etlenül nyújtottuk be a Kossuth tér rekonstrukciójáról szóló határozati javaslatnál is már ezt a módosító javaslatunkat, hogy nemcsak Károlyi Mihály szobrát, de a szovjet emlékművet is el kellene távolítani. “Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek!” és h asonló feliratok már idejétmúltak. El kellene távolítani, akár a szoborparkban, vagy még inkább azt gondolom, ez esetben egy temetőben lenne ennek méltó helye, nem pedig a magyar szabadságról elnevezett téren, amelyet azért - legalább jó érzéssel mondjuk k i - a népharag elől 2004 óta kordonok közé kell zárni. A szabadságról elnevezett téren tehát ilyenfajta kordonháború zajlik. Ez is indokolttá teheti. De ha már október 6áról esett szó, hadd emlékeztessek arra, hogy nem véletlenül áll itt a Batthyányörökm écses, hiszen a budapesti Szabadság tér és környéke helyén állt száz évig az a II. József által épített tüzérlaktanya, amelyet Pest Bastilleának is neveztek. Az önkényuralom e szimbolikus helyszínén végezték ki Batthyány Lajost, sőt jelképesen felakasztot ták Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, Irányi Dánielt, és még sok magyar forradalmárt, szabadságharcost börtönöztek be vagy végeztek ki itt. Ez a tér, itt a Szabadság tér az ő emlékükre kapta a szabadság nevet. Még a környező utcák is a magyar vértanúk nevé t viselik. 1897ben bontották le ezt a rossz hírű épületkomplexumot és alakították ki nagyjából a jelenlegi környezetet. 1920ban hazánk legnagyobb tragédiájának emlékére, tudjuk jól, egy trianoni szoborcsoportot állítottak föl. Nem kívánom ismertetni önök kel, bízom benne, hogy tudják a Szabadság téri trianoni szoborcsoport történetét, annak csúfos lerombolását és a helyére a megszállók emlékművének részben a trianoni szoborcsoport darabjaiból, az ereklyés országzászló darabjaiból is való felépítését. Azt g ondolom, hogy önmagában is elegendő, ha követeljük végre a szovjet megszállók emlékművének eltávolítását a magyar szabadság teréről. De szeretnék végül zárásként néhány biztató, reményt adó példát is mondani, hiszen sokszor látjuk, hogy itt az antikommuniz mus terén a kormányzat leginkább csak látszatintézkedéseket valósít meg. Mondjuk, az alaptörvényben kimondja azt a közhelyszerű alapigazságot, hogy az MSZMP jogutódja az MSZP, és hasonlókat, és bizony, amikor egy ilyen érdemibb javaslat fekszik előttünk,
