Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 8 (226. szám) - Az elektronikus hírközléssel és a digitális átállással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
1679 része, és ezt nem akarom bővebben kifejteni, Schiffer András képviselőtársam már elmondta, ez az a része, amit biztosan nem szeretünk ebben a törvényben. Az, amivel egyet lehet érteni, a fogyasztóvédelmi szabályok, annak e gy része egyébként szintén az önök elhibázott gazdaságpolitikája miatt van rá szükség, hiszen önök arról beszélnek ebben a törvényben, hogy hogyan fogják megtiltani azt, amiről eddig azt mondták, hogy nem lesz, tehát hogyan nem fogják majd a hírközlési vag y a telekommunikációs cégek ráterhelni a fogyasztókra a különböző sárgacsekkadóból származó költségeket. Azzal is összességében, koncepcionálisan egyet lehet érteni, ami a digitális átállás kapcsán ebben a törvényjavaslatban szerepel, azonban mielőtt öröm tüzeket gyújtanánk, arról beszéljünk már egy kicsit, hogy miért is áll ilyen csehül a digitális átállás Magyarországon. (21.40) Mi volt az indoka annak, hogy több mint két évet kellett várni arra, hogy az első olyan törvényjavaslat bekerüljön a Ház elé , ami megpróbál valamilyen konkrét lépéseket tenni a digitális átállás levezénylése érdekében? Mert eddig csak olyan törvényi változások történtek az elmúlt két évben, amikor ráadásul általában az utolsó pillanatban betolt zárószavazás előtti módosítókkal a digitális átállás határidejét kitolták. Magyarország 2010ben, amikor önök átvették a kormányzást, a digitális átállás menetrendjét illetően élenjáró volt Európában, most sereghajtó. Lehet arra hivatkozni, hogy az előző kormányok nem tettek meg mindent e nnek az érdekében, de azért egy dolgot szögezzünk le: a digitális átálláshoz szükséges források azokra a célokra, amelyekről most ez a törvényjavaslat is beszél, ezek a források rendelkezésre álltak. Rendelkezésre állt a digitális átálláshoz szükséges legf ontosabb törvények köre, s rendelkezésre állt egy parlamenti bizottság, amely a digitális átállás folyamatát felügyelte volna. Ennek a bizottságnak az elnöke az egyik előterjesztő. Ez a bizottság 2010 nyarán ült össze elsőnek és utoljára, legalábbis ebben a parlamenti ciklusban, nyilván azért, mert valahogy ez a folyamat elveszett a Fidesz jogalkotási, médiaszabályozási ámokfutásában, pedig aztán igazán sok médiaszabályozási tárgy volt itt a parlament asztalán. Ezekben mindig az utolsó pillanatban, oda nem illő módon, a digitális átállás határidejét sikerült kitolni, de valahogy ez a nagyon fontos kérdés, a társadalmat és az egész médiapiacot meg a magyar nyilvánosságot alapvetően érintő kérdés valahogy az önök prioritási listáján annyira hátulra szorult, ho gy most tulajdonképpen a ciklus vége felé közelítve lehet egy olyan menetrendet kialakítani, hogy valahogyan eljussunk odáig, hogy Magyarországon le lehet kapcsolni az analóg adásokat. Ez mindenkinek érdeke lenne elvileg; érdeke lenne az államnak, hiszen a felszabaduló frekvenciákkal gazdálkodhat; érdeke lenne bizonyos értelemben a két kereskedelmi televíziónak is, hiszen nem kell befizetniük azokat a médiaszolgáltatási díjakat, amelyeket egyébként nem is fizetnek be, és akkor innentől kezdve az egész törté net kezd egy kicsit bonyolultabbá válni. Itt is sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen szempontból a javaslat, ennek a törvényjavaslatnak a két eleme, tehát a negyedik mobilszolgáltató frekvenciapályázatával kapcsolatos igazságügyi szabályozás módosulása és a digitális átállás, azért itt mind a két esetben van egy közös elem, hogy nagyon sötét - hogyan is mondjam - lobbiharcok és üzletpolitikai érdekek egy furcsa ütközése lehet a háttérben. Ugyanis a két kereskedelmi televízió, amelynek, mondom, elsősorban tu lajdonképpen érdeke lenne az, hogy a digitális átállás megtörténjen, hiszen akkor nem kell fizetniük ezeket a komoly díjakat az analóg sugárzásért, ezekben egy közös tulajdonság van, mondjuk, kettő: egymást öldöklő küzdelmet folytatnak a nézőkért, a másik az, hogy mind a kettőt fel akarta vásárolni Nyerges Zsolt cége, az Infocenter. Azért nem történt ez meg, mert nem tudott eleget fizetni. Innentől kezdve, amikor önök folyamatosan kitolják a digitális átállást, aztán utána különböző külön lobbikat folytatna k ezekkel a tévétársaságokkal, akkor az ember keresi, hogy ebben tulajdonképpen mi is önök számára a racionális hatalmi megfontolás. És persze lehet, hogy az ellenzék most már mániákusan keresi mindig, minden lépésük mögött ezeket a hatalmi szándékokat, de azért lássuk be, jelenleg éppen elsőfokú bírósági döntés van arról, hogy a Médiatanácsnak ki kell
