Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 8 (226. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa 2011. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
1654 mikor módosítottuk mint előirányzatot. És akkor ez a módosított előirányzat oszlop úgy jelenik meg, hogy a hatóság elnöke módosította a parlament által elfogadott és törvénybe foglalt előirányzatot, amihez képest értékeljük a teljesítés t. Azt gondolom, hogy ez elég furcsa helyzetet teremtett, ami mutatja azt is, hogy nem tudom, hogy hol van ennek a konkrét törvényi háttere. Nagyon örülnék, ha rávilágítana Ékes képviselő úr mint előterjesztő, hogy ennek biztos megvan a helye, hogy ezt így kelle kezelni. Vagy pedig a zárszámadásban azt mondjuk, hogy van egy elfogadott előirányzat, aminek a módosítására az Országgyűlésben nem került sor, mert ide senki nem hozott ilyen előterjesztést, hogy ennyiben módosítsuk és majd ehhez képest értékeljük , hogy mi történik, hanem akkor azt kell mondani, hogy az elfogadott törvényben foglalt költségvetésben ez volt a valóság, és ezért tértek el a számok, mert jogalkotóként az elnök asszony időközönként döntéseket hozott, és a döntések konzekvenciái pedig me gjelennek a számokban, mert valamilyen bevétel esetleg másképp képződött, több lett vagy kevesebb lett, és a kiadási oldalon is természetesen ezzel kellett valamit kezdenünk, és miért ide került és miért oda került. Mert extrém esetben természetesen azt is jelentheti, hogy itt nyugodtan fogadjunk el bármit, ettől mélyen eltérő egyéb megoldások is születnek majd az év során. Jól látszik ezekből a számokból sajnos, és a beszámoló is valahol tartalmazza - talán a 15. oldalon , hogy hát, ahogy az egész törvény ki volt találva meg az a két törvény, amit médiatörvénynek hívunk - mert én csak erről a részről szólnék, mert Baja képviselőtársam már beszélt a hírközlési részről , kapkodva, előkészítetlenül, csak a hatalmi szempontoknak megfelelően és outsourcingpro jekt keretében, minél hamarabb, minél gyorsabban, a ciklus elején, mindjárt az első teljes évben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezt meg tudjuk csinálni… - meg is csinálták. Aztán ebből fakadtak olyan problémák, hogy az alap költségvetése hama rabb került elfogadásra, mint az ezt követő médiatörvény, és a médiatörvényből fakadóan persze már nem volt igaz az, amit mi elfogadtunk itt a költségvetésben. És akkor persze eszerint már rögtön kellett módosítani. Az egész intézményrendszer felállásával voltak komoly nehézségek, problémák, nagy, komoly problémák voltak, hogy mit kezdjenek a Magyar Televízióval, a Duna Televízióval, a Magyar Rádióval, az MTIvel. Elkezdődött egy improvizációs sorozat tömkelege, ami a számokból is látszik, hogy át kellett i dőközönként rakni költségeket egyik helyről a másikra, mert nem tudták rendesen végiggondolni, hogy például a tagdíjkötelezettséget a nemzetközi szervezetekben most egyáltalán milyen rovaton és kik fizethetik vagy kik nem; mert kik vannak ott regisztrálva, és még sorolhatnám. Nyilván a pénzügyeseknek volt a legnehezebb dolguk, és nyilván ezért meg kell hogy süvegeljem őket, hiszen nekik ezt szakszerűen, precízen, törvényszerűen s a többi, valahogy meg kellett végül is oldani, hogy minden a helyére kerüljön és az a gyanú legalább ne vetődjön föl, ha ez a beszámoló készül, hogy valahol eltűntek a pénzek. Mert amikor sok pénzről van szó, akkor arról is beszélni kell… - főleg ha közpénz, akkor még inkább, mert sokan úgy gondolják, hogy a legnagyobb baj, hogy ann ak nincs gazdája, és mindjárt megpróbálnak keresni egyet maguknak. Nos, hát ebből a papírból ilyen gyanúk nem vetődnek föl természetesen, és remélem, hogy nincs is ilyen. No de egy számvevőszéki vizsgálat főleg ekkora pénzekről, amikről itt beszélünk és il yen körülmények között, hogy ezek a pénzek fölhasználásra kellett hogy kerüljenek, amilyen az elmúlt év volt ezen a területen, nagyon is igényelte volna azt, hogy az Állami Számvevőszék nézzen utána a folyamatoknak, és ahogy már tőle megszoktuk, az ő szemp ontrendszere szerint végigvizsgálta volna és jelentést tett volna ide elénk. Mert azzal, ha kidobják Nyikos képviselő úr, bizottsági elnök úr javaslatát, azzal bizony megint csak az demonstrálódik, hogy nem tudjuk, hogy valóságosan ki is a gazdája ennek az intézménynek. Ez egy nagyon nagy probléma; nemcsak az a költségvetési rész, amit a képviselő úr említett, hanem az a rész, hogy egyáltalán ez most kiket és miképpen szolgál, és mennyire van valamifajta társadalmi kontroll fölött, a médiát leszámítva, aki persze írogathat, amit akar.
