Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 3 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1503 érvényesülni. Éppen ezért javasoljuk azt, hogy miután itt általában két jogot kell összemérni ebben a paragrafusban, nevesítsük azt, hogy a közügyek szabad vitatásához való alap jog az, amivel egy másik jog konkurál, és itt a szükségesség, arányosság mércéjét vezessük be a polgári jogba is. Viszont ahhoz, hogy kellő legyen a védelem, még valamire szükség van, nevezetesen arra, amit hosszú évekkel ezelőtt egyébként már magam a korá bbi kodifikációs folyamat alatt felvetettem, hogy a közszereplő fogalmát kellene definiálni a polgári jogban, egész pontosan a személyiségi jogi fejezetben vagy adott esetben a Nyolcadik könyvben, azt gondolom, ez már jogtechnikai kérdés. Arról van szó, ho gy az elmúlt évek különböző személyiségi jogi perei arra mutattak rá, hogy a közszereplői státusnak egész különböző vonatkozásai vannak. Hogy szélső példákat említsek, van olyan jogeset, hogy például egy társasházi közös képviselő fordult bírósághoz azért, mert a ténykedését a házban lakók szerinte meglehetősen méltánytalanul bírálták. A Fővárosi Bíróság ebben az esetben nagyon helyesen megállapította azt, hogy a társasházi közös képviselő a társasház belső életét illetően egyfajta közszereplőnek minősül. M egint más a helyzet akkor, amikor például olyan közszereplőkről van szó, akik semmiféle hatalmat, sem helyi hatalmat, sem közhatalmat nem gyakorolnak, az úgynevezett médiasztárok. Megint más a helyzet akkor, amikor a közszereplők parlamenti képviselők, kor mánytagok, és megint más a közszereplői minőség akkor, amikor a közszereplés egy rendőrtiszt, egy köztisztviselő, egy bíró tevékenységével valósul meg. Azt gondolom, ezeket a különböző közszereplői minőségeket nagyon differenciáltan kellene a polgári jogna k és ezen keresztül a jogalkalmazásnak kezelnie, hiszen egészen más az elvárás. Az is természetes, hogy még azok esetében is, tehát a parlamenti képviselők esetében is, ahol a tűrési kötelezettség a legnagyobb, tehát a közhatalmat gyakorló politikusok eset ében is nyilvánvalóan van egy olyan mag, ami hozzáférhetetlen a bírálat számára, tehát amikor az illető emberi méltóságáról vagy a közügyekkel össze nem függő cselekedeteiről van szó. De hogy a végletes eseteket mondjam megint, adott esetben egy köztisztvi selő esetében is, amikor szigorúan a hivatali munkáját végzi, tűrnie kell a bírálatot, és erre a tűrési kötelezettségre viszont valamilyen iránymutatást kellene adnia a polgári törvénykönyvnek is. Összegezve, én azt látom, hogy a közügyek szabad vitatásána k a joga egy lakóközösségtől egészen a magyar politikai közösségig akkor tud szabadon érvényesülni, ha a polgári jogban nagyon világosan ezeket a különböző közszereplői minőségeket meg tudjuk különböztetni; ha minden jogalkalmazó számára nemcsak a Fővárosi Bíróságon, hanem bármely bírói fórumon teljesen egyértelmű, hogy miként kell ezt a közszereplői kategóriát alkalmazni egy eljáró rendőrre, miként kell alkalmazni egy társasházi közös képviselőre, egy színészre vagy adott esetben egy polgármesterre. Még eg y problémát szeretnék itt a közszereplői minőséggel, illetve a jó hírnévhez fűződő jog érvényesülésével kapcsolatban felvetni. A hatályos polgári törvénykönyvhöz képest változás, hogy más paragrafus - és előre mondom, hogy ez a Harmadik könyv, de kénytelen vagyok a tartalmi összefüggés miatt ezt megemlíteni , a 3:1 §ba került át az a szabály, hogy a jogi személyeket is megilleti a személyiség jogi védelme, kivéve azokat az eseteket, amikor a védelem jellegénél fogva csupán a természetes személyekre alkalm azható. Korábban ez a szabály a személyhez fűződő jogokat tárgyaló Ptk.fejezetben volt elhelyezve. Én most nem is dogmatikai vitát szeretnék nyitni, hiszen Vékás professzor úr nyilván nálam sokkal jobban meg tudja indokolni, hogy miért itt került elhelyez ésre most ez a szabály. A probléma viszont a következő. Az elmúlt években elég sok olyan szánalmas pereskedést láttunk, amikor különböző közhatalmi szervek, minisztériumok pereltek be adott esetben ellenzéki vezetőket a minisztérium, az ügyészség vagy más közhatalmi szervek jó hírneve miatt. Rendben vane ez? Akkor, amikor a személyiségi jog alapvetően az emberi méltósághoz, az emberi becsülethez fűződő jogból vezethető le, és csak egy nagyon furcsa absztrakciós ugrással alkalmazható a jogi személyekre, ren dben vane az úgy, ha egy ügyészi szervezet, egy rendőri szervezet, egy minisztérium pusztán azért, mert a tevékenységét egy politikus, akinek egyébként ez a dolga, bírálja,
