Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A választási eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
1448 választói aktivitásról, ott vagy korlátozás, vagy a terep tökéletesen zavarossá és éppenséggel nem vonzóvá tétele. A hozzászólásom elején Arany Jánost idéztem, a Családi kört, hadd fejezzem be Arannyal. Sokszor idéztük még az alkotmányozás folyamatába n, az alaptörvény vitájában nem csak mi, mások is, újságírók is Az elveszett alkotmány címében is nagyon odaillő analógiáját. Nem én fedeztem fel, egy jeles jogtudós, hogy Az elveszett alkotmány az alkotmány elvesztésének eszközei között már felsorolja a l istázást. Ki volt találva, Arany is tudta, hogy ez mire megy. Csak egy rövid idézet, ez van benne: (2.40) “Nem az elnyűtt régi modorban. / … hanem új rendben, szigorúan.” Összeírás történt. “…az egyén akképp szavazandó.” – írja Arany János azon eszközök kö zött, amivel sikerült elveszteni az alkotmányt. És folytatja is: “Szentűl van. Mi tehát feljártuk hadnagyainkat. - értsd: jóembereinket - / (Mert a hadnagyokat könnyű rábírni a jóra.) / Tettünk összeírást … / S a szavazást … nem végeztetni paraszttal.” Vál tozott valami? Ha az alkotmányosság elveszik, annak az egyik eszköze, hogy tegyünk összeírást. Nem a régi módon, új módon, hogy nehogy már a paraszt szavazzon, hanem a hadnagyok. A vélt vagy valós jóemberek döntsenek, mert őket könnyű rábírni a jóra. Nem l esz könnyű, uraim és hölgyem, nehéz lesz, de megszenved vele az ország. Megéri? Szerintem nem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : A következő hozzászóló Burány Sándor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szomorú állomáshoz értünk, méghozzá méltatlan körülmények között. Szomorú állomáshoz értünk, mert ha a Fidesz kormányzásának az elmúlt több mint két évét nézzük pusztán hatalomtechn ikai szempontból, akkor bizony meg kell állapítanunk, hogy a Fidesz egy borzasztó rossz útra lépet, és ezt szomorúan kell megállapítanunk. Ennek az útnak korábban is voltak előzményei, állomásai. Szomorú állomásai. Az előzmények közé tartozik az a fontos m ozzanat, hogy a Fidesz megszállta az igazságszolgáltatást, megkérdőjelezve ezzel a törvény előtti egyenlőséget, megszállta a közmédiát, megkérdőjelezve ezzel a független tömegtájékoztatást, megszállta az Alkotmánybíróságot, megkérdőjelezve ezzel az alkotmá nyos kontrollt a törvényalkotás felett, megszállta az Állami Számvevőszéket, megkérdőjelezve ezzel az állam gazdálkodásának pártatlan ellenőrzését, megszállta a monetáris tanácsot, megkérdőjelezve ezzel a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét. És most a demok ratikus jogok csorbításának állomásai sorában egy újabb szomorú állomáshoz értünk, hiszen a választási eljárásról szóló törvényt vitatjuk, méltatlan körülmények között. Egy olyan törvényt, amely valamennyi felnőtt magyar állampolgárnak biztosítja a jogot, hogy eldönthesse, az életére vonatkozó szabályokat, törvényeket és rendeleteket kik alkossák. Egy ilyen törvényt, ilyen törvényjavaslatot, amely ezt a kérdést szabályozza, nem lehet ilyen körülmények között, ilyen késői órán, egyébként ilyen gyér kormánypá rti érdeklődés mellett lebonyolítani. Méltatlan tehát az állomás, méltatlan körülmények között tárgyaljuk a törvényt, és bizony szomorú és tragikus ez az út, amelynek egy újabb állomásához érkeztünk. Ez a választási eljárásról szóló törvé ny ugyanis nem szól másról, mint a legfontosabb demokratikus alapjogok egyikének, a választási jognak a szűkítéséről. Eddig a világ fejlődése, a modern világ fejlődése, az emberiség fejlődése, a demokrácia fejlődése ezzel ellentétes utat járt be. Azt az ut at járta be eddig szerte a világon a demokratikus országokban, hogy hogyan lehet folyamatosan szélesíteni ezt a jogkört, hogyan lehet minél teljesebbé tenni az általános, egyenlő és titkos választójogot. A XXI. században Európa közepén egy ország kormánya, kormánypárti
