Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általá... - ELNÖK (Jakab István): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1266 elfogadhatja a vizsgált szervezet beszámolóját, mert az arra hivatott szervezet, úgymond hivatalosan ezt nyilvánosságra hozta. A harmadik típusú számvevőszékek testületek, testületi formában működnek. Ilyen a német számvevőszék vagy az eu rópai számvevőszék maga, ott testületek hoznak döntéseket, nem egyszemélyi döntés születik, mint a magyar Állami Számvevőszéknél. Domokos elnök úrnak azért szólnak gyakran személyesnek tűnőnek a bírálatok, mert ő az egyszemélyi vezetője az Állami Számvevős zéknek. Minden hatáskör nála van, következésképpen minden felelősség is nála van, mert az nem megy, hogy csak hatásköröm van, felelősségem meg nincs, a kettő együtt jár. Ő állapítja meg a Számvevőszék ellenőrzési tervét, ő állapítja meg azokat a módszereke t, ahogy ellenőriznek, ő dönt a létszámról, a számvevőszéki kapacitásról és így tovább. Persze, hogy a kritika, ha van, neki szól, és ez nem személyeskedés, mint ahogy voltak szívesek itt kormánypárti képviselőtársaim a bizottsági vitában a véleményemet ap osztrofálni, hogy valamiféle szubjektív bosszú vagy nem tudom, micsoda vezérel; nem, engem a szakmai meggyőződésem vezérel. Nekem volt szerencsém ezt a szakmát 25 éven át tanulni, valamilyen szintig eljutottam, nem állítom, hogy nagyon messzire, de szeretn ém, hogyha ez Magyarországon is így történne előbb vagy utóbb, és az adófizetők pénzével, a közpénzekkel el tudna számolni a mindenkori kormány, a mindenkori kormányhivatalok, és nemcsak a hivatalok, hanem a többi költségvetési intézmény, az egyetemek, kór házak, színházak, kormányhivatalok, büntetésvégrehajtó szervek, és mind a 940, amit a Magyar Államkincstár mostani nyilvántartása tartalmaz. Ez lenne tulajdonképpen a lecke egy kormányzati zárszámadásnak a tárgyalása kapcsán, illetve az azt előkészítő szá mvevőszéki vizsgálatok kapcsán. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy miután Magyarországon a zárszámadás koreográfiája úgy alakult az elmúlt 22 évben, hogy nem pusztán a szűken vett költségvetés végrehajtásáról szól a vita, hanem a gazdaságpolitikai e lképzelések megvalósításáról, célok eléréséről is, hogy nem pusztán a szűken vett költségvetés milyenségéről beszéljek, hanem a gazdaságpolitikáról is, engedjék meg, hogy néhány kérdést megemlítsek. Az egyik, ami itt szóba került, a gazdaságpolitikának tal án a legfontosabb mutatója, a bruttó hazai termék, a GDP, vagy - az önök által jóváhagyott alaptörvényben - a teljes hazai össztermék; elég szerencsétlen módon tették az alaptörvénybe ennek a nevét, de most nem akarok itt szemantikai vitát folytatni. A lén yeg az, hogy a GDP a remélt 3 százalék helyett 1,6 százalék lett, amivel nem is az a probléma, hogy viszonylag szerény a növekedési ütem, hanem megállt a fejlődés, tisztelt képviselőtársaim. A következő évi kilátások ennél is szerényebbek, különösen akkor, hogyha a GDPn belüli beruházási hányadot tekintjük, amelynek valahol - a nem unortodox, hanem az ortodox gazdaságpolitika, közgazdaságtudomány szerint - az ideális aránya 2025 százalék között van valahol, ez lecsökken 16,8 százalékra. Mit jelent ez? Ho gy nincs potenciális erő, nincs elegendő potenciális erő a magyar gazdaságban arra, hogy meggyorsítsa a növekedést, egy gyorsabb pályára terelje, magával húzva a foglalkoztatottságot is, és ezzel a mutatóval sajnos a régióban is az utolsók közé kerültünk, ami önmagában még nem volna probléma, az a probléma, hogy a magyar emberek életkörülményeinek a javításához nincs elegendő forrás. (13.30) A GDP, ez a szerény növekedés; ez is többféleképpen növekszik, ha a komponenseit megnézzük, a GDP akkor is növekszik, ha a hazai fogyasztás nem nő, hanem csökken, mert az export nagyobb ütemben nő, mint a hazai fogyasztás. Kérem tisztelettel, a háztartások fogyasztási kiadásai 2011ben nem nőttek semmit, 0,0 százalék a kormány beszámolójában. Tehát nincs fogyasztás. A há ztartások fogyasztása is megállt, és ebből a szempontból riasztó hétköznapi adatokat is ismerünk. Ugyanakkor a kormány a központi alrendszerben 413 milliárd forinttal többet fizetett ki annál, mint ami a költségvetési törvényben rögzítve van. Erről megint nincs a Számvevőszéknek egyértelmű állásfoglalása, hogy vajon az a 413 milliárd forint és ennek az összetétele mind úgymond jogos volt, vagy esetleg voltak ott megkérdőjelezhető döntések, mert ha belenézünk ebbe a
