Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
121 intézménynél, mint a Költségvetési Tanács, ennek a lehetőségnek a megnyitása egy szélesebb értelemben, ami az államháztartás helyzetét érinti, fontos, hogy a törvényben garantá lva legyen. Ugyanakkor az egész előterjesztéssel kapcsolatban – ez az 56. pontokkal függ össze, amelyekben elhagyásokat javasolunk – alapvető problémánk az, hogy a nevével ellentétben nem a gazdasági stabilitásról szól ez a törvény, hanem tartalmában igaz ából arról szól, hogy a kormány sarkalatos törvényben kívánta rögzíteni azt a társadalmi szempontból eléggé vitatható, sőt egyértelműen hátrányos egykulcsos személyi jövedelemadórendszert, amely az alacsonyabb keresetű csoportok számára egyértelműen hátrá nyos, hiszen a hatástanulmányok szerint az egykulcsos adórendszer a keresők 8085 százaléka számára nem előnyt, hanem hátrányt hordoz magában, ami eléggé tetemes is lehet. Ez év januárjában végeztünk próbaszámításokat, és megnéztük, hogy akinek például 110 ezer forint a keresete, annak az egykulcsos jövedelemadó bevezetésével és az adójóváírás megszüntetésével akár 68 ezer forinttal is csökkenhet a keresete. Ismert a kormányzat szándéka, hogy ezt bizonyos kompenzációkkal kompenzálja, de az is ismert, hogy ez csak korlátozottan tudott sikeressé válni. Ezt tehát mi mindenképpen törölni szeretnénk. A kormány ugyancsak sarkalatos törvényben kívánta rendezni a vitatható, igazságtalan nyugdíjrendszerének a főbb elemeit. Mi ezt sem tartjuk megnyugtatónak. A kormán y tovább folytatta a független intézmények hatáskörének csökkentésére és a garanciális szabályok következetes lebontására irányuló tevékenységét. Ez folytatódik ebben a törvényjavaslatban is, ezért tettünk erre javaslatot bizonyos törlésekkel. (21.20) Mind ezek mellett azonban az eredeti előterjesztés, javaslat legsúlyosabb hibája az az egyértelmű törekvés, miszerint a kormány tovább kívánja lazítani a költségvetési törvény előkészítésével kapcsolatos kötelezettségeit, és egyúttal tovább csökkenteni a Költsé gvetési Tanács kormánytól független mozgásterét. A javaslat értelmében a Költségvetési Tanács nem nyilvánít véleményt kötelező jelleggel félévente a közpénzek felhasználásával kapcsolatos vagy azzal összefüggő bármely kérdésben, mint ahogy ezt már a 3. mód osító kapcsán említettem, továbbá nem kötelező jelleggel véleményt nyilváníthat a költségvetést megalapozó törvényjavaslatról és adótörvényekről. Mi úgy gondoljuk, hogy ez így túl laza szabályozás. A Költségvetési Tanács nem nyilváníthat véleményt az állam háztartás helyzetével kapcsolatos további kérdésekről sem. A tanácsnak mint a költségvetéssel kapcsolatos egyes kérdések, fiskális folyamatok független véleményező testületének a legfontosabb jogkörét, vagyis a véleménynyilvánítási jogát szeretné a kormány továbbkorlátozni, amely az MSZPfrakció véleménye szerint megengedhetetlen. Tehát még inkább szűkíteni akarja a kormány annak elvi lehetőségét, hogy bárki kritikai véleményt fogalmazhasson meg a kormány gazdaságpolitikájával, politikájával szemben. Ez egy kiegyensúlyozott, jól működő demokráciában, ahol a fékek és ellensúlyok rendszere pont azért kerül beépítésre, hogy a kormány túlhatalmát valamilyen intézményes, törvényben garantált eszközökkel lehessen kontrollálni, a Költségvetési Tanács esetében, az á ltalunk jelölt módosítókat illeti. Tehát az egész törvényjavaslatra vonatkozóan az MSZP azért nem tartja támogathatónak, mivel szűkíti a Költségvetési Tanács kormánytól független mozgásterét, lazítja a kormány költségvetési törvényelőkészítéssel kapcsolat os kötelezettségeit. Mindez nem segíti elő a valós, hiteles, megalapozott költségvetési és adópolitika kialakítását, nem erősíti a kormány tevékenységével kapcsolatos bizalmat. Ez a bizalomhiány alapvetően probléma a mai kormány, a második Orbánkormány mű ködésében. Tehát nem igaz az, amivel itt délután a miniszterelnök érvelt, hogy ő milyen nagy felhatalmazást kapott a kétharmados többséggel. Ő nem él, hanem visszaél ezzel a lehetőséggel, és a saját kormánya iránti bizalmat ássa alá ilyen rángatott törvény javaslatokkal, a nem kiszámítható gazdaságpolitika működtetésével. Tehát ez a javaslat, amit stabilitásnak neveznek, nem a gazdasági stabilitás irányába, hanem éppen ellenében hat. Úgyhogy a kormány jelen lévő tagját is arra kérem, hogy merüljön el ebben a z
