Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 1 (223. szám) - Új bizottsági alelnök és tag megválasztása - A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Dr. Latorcai János): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
1163 A Kereszténydemokrata politizálásnak egyik alapelve a szubszidiaritás, a kölcsönös kisegítés elve. Ez azt jelenti, hogy ha a társadalom egy közössége vagy éppen egy tagja saját erejéből képtelen megoldani saját gondját, akkor a felettes szervnek kötelessége segítségül lenni. Ennél még fontosabb a profilaxis, a megelőzés. Az előttünk fekvő törvényjavaslat pontosan ezt a célt szolgálja, hiszen a bajokat j obb megelőzni, mint gyógyítani. Hisszük, hogy a pénznyerő automaták üzemeltetési lehetőségének szűkítése, továbbá a játékterem kategória eltörlése és üzemeltetési tilalma a társadalom általi hozzáférhetőséget jelentősen fogja korlátozni. Kérem képviselőtár saimat, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK (Dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának véleményét Apáti István képviselő ú r ismerteti. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vitás, hogy ez a javaslat egy valós és rendkívül súlyos társadalmi problémára világít rá, é s erre kíván megoldást találni. Megoldás az van, legalábbis egy jó erős részleges megoldás, ugyanis mi úgy gondoljuk, hogy amikor ennyire súlyos, elburjánzott, hosszú évtizedek óta kezeletlen problémát akarunk megoldani, akkor tényleg a dolgok mélyére kell ene nyúlni, és egészen a gyökerekig hatoló megoldást kellene erre adni. Mire gondolunk itt? Jó irányba hat a törvényjavaslat, valós problémát kezel, meglehetősen - főleg a Fidesztől szokatlan - drasztikus és radikális módszerekkel, ami ellen önmagában semm i kifogásunk, pont nekünk nincsenek kifogásaink a radikális megoldásokkal szemben, csak azért mégis meg kellene világítani egyéb oldalait ennek a javaslatnak. Nem vitás tehát, hogy nagyon fontos lenne ennek a problémának a megoldása, csak akkor fölmerül a kérdés, hogy 2010. május 14e óta - közel két és fél esztendő eltelt - miért most jutott eszükbe, miért most pattant ki akár Lázár János, akár mások fejéből ennek a fontossága, hogy hétfőről keddre ezt meg kell szavazni. Pontosan a problémának a súlyossága , a nagyságrendje, a fajsúlya miatt célszerű lett volna egy picivel több időkeretet biztosítani. Felmerül több érdekes gondolat az emberben itt az elmúlt 22 év magyar belpolitikai, gazdasági meg a politikához kötődő gazdaságipénzügyi viszonyait figyelgetv e. Abban a részében mindenképpen pótcselekvés a javaslat, és azt szögezzük le, hogy nem hatol a gyökerekig, és egész egyszerűen föl sem merül önökben, hogy más törvényeket is módosítani kellene. Itt gondolok arra, majd a későbbiekben fogom kifejteni, amit a Jobbik már nagyon régóta, több mint két és fél éve hangsúlyoz, az ezt megelőző időszakban még parlamenten kívüli pártként is hangsúlyozott, hogy a legszegényebb rétegek esetében, a segélyekből élő tömegek esetében nem készpénzben vagy nem bankszámlára ut alva, hanem szociális kártya formájában kellene bizonyos szociális vagy esetleg nem szociális típusú juttatásokat biztosítani. (20.30) Pontosan azért, mert a szociális kártyán szereplő összeget nem lehetne alkoholra, dohányárura és szerencsejátékra sem köl teni. Ugyanis, ha a gyökeres megoldást, az igazi gyökeres megoldást nézzük, akkor egész egyszerűen nem kell pénzt adni, sem készpénz, sem bankszámlapénz formájában az embereknek, következésképp, ha nincs mit elkölteni, ha nincs a kezükben pénz, ha nem tudn ak levenni a bankszámlájukról pénzt, akkor eleve kizárt, hogy a félkarú rablóba - vagy vidéken közismert nevén a zongorába - beledobálnák, elzongoráznák, vagy a félkarú rabló ezt elnyelné. Jellemző egyébként, hogy nem kizárólagosan, de jelentős mértékben a zért sajnos a legnagyobb hazai kisebbség körében kedvelt a pénzköltésnek ez a formája, és ahelyett, hogy a gyerek taníttatására, nevelésére és egyéb legális és társadalmilag hasznos célra fordítanák, bizony ezt a pénzt
