Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. július 12 (215. szám) - A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint az állatorvosi szolgáltatói tevékenység végzéséről szóló törvényjavaslat záróvitája - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája - ELNÖK (Jakab István): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
1707 munkavállalóként. Hadd mondjam el, hogy ez bizonyos szempontból azért tüneti kezelés. Az elmúlt hú szegynéhány évnek azért egy nagyon nagy kudarca, hogy Magyarországon minőségi képzésen átesett és megfelelő szintű diplomát szerzett emberek nem egyszerű tanulmányút jelleggel, hanem viszonylag nagyobb létszámban kényszerülnek ma arra, hogy külföldön válla ljanak munkát. Tehát nyilvánvalóan az elsődleges feladat az lenne, ha négyöt év múlva vagy három év múlva ez a rendelkezés hatályba lép, bízunk benne, hogy ez az ország olyan gazdaság- és társadalompolitikát fog megvalósítani, hogy ez nem ilyen tömeges ig ényként fog jelentkezni. Ugyanakkor a Jobbiknak az a véleménye, hogy ez a “röghöz kötés” ez játék egy nagyon népszerűnek és adott szűkebb körben talán demagógnak is tűnő kifejezéssel. Mert azt elvárni, hogy az a fiatal, akinek a teljes képzési költségét az állam fedezi, a diploma megszerzését követően húsz évből tíz évet tölthet el úgy külföldi munkavállalással, hogy ennek még nincs visszafizetési kötelezettsége, ez azt hiszem, teljesen jogos igény a társadalom részéről. És meggyőződésem, hogy azok a fiatal ok, akik a képzésbe bekerülnek, és ezt felelősséggel végiggondolják, azt el is fogadják. Hiszen miről van szó? Arról van szó, hogy aki a diploma megszerzését követően húsz éven belül tizenkét évet külföldön van már, az nem az a tapasztalat- és gyakorlatsze rzés, ami természetesen úgy kezelendő, mint ami az ő képességeit növeli, és egyébként természetesen úgy kell elfogadnunk, hogy majd visszatér Magyarországra, és itt hasznosítja. Az a tizenkét év azt jelenti, hogy olyan módon találta meg a számítását anyagi akban is, és olyan mértékben a tudását külföldön hasznosítja, hogy ekkor a törvény által megszabott rendben ezt a képzési költséget fizesse vissza. Azt hiszem, hogy ez egy alapvető társadalmi elvárás, tehát amikor mi ezt a törvényt kifogásoltuk, pontosan a zt a hiányt vetettük föl, hogy ezeket az alapvető kérdéseket, feltételeket törvényben kell szabályozni, amit a módosító indítvány most megteremt. Azért gondoljuk végig: mi az a rög, amihez hozzá akarjuk kötni? Milyen röghöz? Magyarországhoz, a hazánkhoz. A zért, ha azt mondjuk el vagy énekeljük, hogy Hazádnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar. / Bölcsőd az s majdan sírod is… / Itt élned, halnod kell.”, akkor talán ebben a kötelességben az elvárható, hogy aki a megszerzett, támogatással megszerzett diplomá t úgy kamatoztatja külföldön, hogy húsz évből tíz évnél többet tölt kinn, akkor ezt az országot segítse azzal, a felnövekvő újabb nemzedéket, hogy igenis, ezt a támogatást fokozatosan elkezdi visszafizetni. Tehát magát a szabályozás tartalmát ezekkel az ar ányokkal a Jobbik viszont elfogadhatónak tartja és helyesnek. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kovács Tibor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó. KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita során végig azt kérdőjeleztük meg és vontuk kétségbe, hogy ez a törvény szóle a jövőbeni diákok röghöz kötéséről, vagy nem. Úgy gondolom, hogy ez az ösztöndíjrendszer s emmi esetre sem hasonlítható egy vállalati ösztöndíjrendszerhez, mert amikor az egyetemre járó fiatal szerződést köt egy gazdasági társasággal, hogy a tanulmányait ez a társaság finanszírozza, vagy hozzájárul költségekkel, akkor egyúttal arra is kötelezett séget vállal ez a gazdasági társaság, hogy megfelelő munkahelyet biztosít ennek a tanulónak. Amikor ezt a kötelező érvényű szerződést a magyar állam kikényszeríti, akkor vállalnia kellene azt is, hogy megfelelő színvonalú és megfelelő jövedelemmel bíró áll ást is tud biztosítani azoknak a diákoknak, akiket köteleznek arra, hogy szerződést kössenek ahhoz, hogy az állam hozzájáruljon az ő oktatásukhoz. Meggyőződésem szerint a két dolog akkor állna arányban egymással, ha mind a két feltétel egy időben is teljes ülne. Azon túl kétségbe vonjuk, tisztelt államtitkár asszony, hogy az Európai Unióban ez a szabályozás elfogadható lesz. Ez korlátozza a szabad munkavállalást az
