Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
881 Azt szeretném, hogyha a lehető legtöbbet meg tudnánk tenni ezért a hátralévő kétkét és fél évben, hogy ne lehessen aztán arra hivatkozni, hogy hát az utánunk jövő másik kormányzat elro ntotta a mi gyönyörű szép terveinket - most vagyunk itt. Még egyszer mondom, évente egy Cegléd város lakosságának megfelelő számú gazdálkodó hagy fel a tevékenységgel. Ez egy 20072010 közötti vizsgálatra vonatkozik, ekkor derült ki ez a számadat. Ezért mo ndható el az, hogy sürgősen lépni kell, nem elég tíz év múlva, nem elég kéthárom ciklus múlva, most kell lefektetni ezeket az alapokat. Ezért kérem azt, hogy ha van rá lehetőség, akkor a hungarikumokkal kapcsolatos előterjesztést egy kicsit tágabb értelem ben próbáljuk vizsgálni, és ezeknek a vízióknak legalább egy részét villantsuk fel, ne csak saját magunk és egymás előtt, hanem a szélesebb közvélemény előtt is, hogy láthatóvá tehessük azt, hogy Magyarországon igenis van jövő, van tervezhető jövő, nem kel l innen elmenni, a fiataloknak nem kell innen kivándorolni, hanem a mindenkori magyar kormányzat felelőssége az, hogy igenis olyan körülményeket teremtsen, amelyek egy élhető Magyarországot eredményeznek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsor aiból.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Bartos Mónika képviselő asszony, a Fidesz képviselőcsoportjából. (12.40) BARTOS MÓNIKA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képv iselőtársaim! Ha megszületik egy gyermek, és az ember üzenetet kap az érkezéséről, akkor abban az üzenetben általában benne van, hogy az a gyermek kisfiúe vagy kislány, hogy hány kiló és hány centi, és a büszke szülők néha beleírják ebbe az üzenetbe azt i s, hogyan hívják a gyermeküket. Ha ezek után mi telefonálunk és érdeklődünk, általában megkérdezzük, hogy milyen színű a szeme, a haja, milyen a bőre, hogy eszik, hogy alszik. Soksok tulajdonságára kíváncsiak vagyunk a gyermeknek, azoknak a tulajdonságair a, jellemzőire, amelyek csak az övéi, amelyek alapján megismerhetjük, amelyek megkülönböztetik őt a többiektől. Ugyanígy, ha egy fiú egy lánnyal találkozik vagy egy lány egy fiúval, azon tulajdonságai miatt kedveli meg, amelyek csak az övéi, amelyek miatt más, mint a többiek. Az ilyen esetekben nem elég csak az, hogy valaki férfi vagy valaki pedig nő. És ez így van jól. Nem egymás ellenére, hanem egymásért vagyunk különbözőek. Így tudjuk kiegészíteni és erősíteni egymást. Mindannyiunknak megvannak az erőssé gei és a gyengeségei, és szükségünk van egymásra ahhoz, hogy a hiányosságainkat áthidaljuk, hogy kiegészítsük egymást. Így van ez az egyének életében, de így van ez a nemzetek vonatkozásában is. Minden nép, nemzet különös fejlődésen ment keresztül, fejlődé störténetük során más kihívásokkal kellett megküzdeniük, más nehézségeket kellett megoldaniuk, különböző helyzeteket, történelmi pillanatokat kellett átélniük. A nemzet lelkét különböző hatások érték és nemesítették. Mindannyian mást tanultunk meg az élett ől, az életről. És ahogy az emberek is gazdagíthatják egymást tapasztalataikkal, úgy a nemzetek is adhatnak egymásnak mindabból, amit átéltek történelmük folyamán. Mindannyian részei vagyunk az egyetemes emberi civilizációnak, és mindannyian részei és rész esei vagyunk az egyetemes kultúrának. Minden nép, nemzet tudása része az egésznek. Minden önfenntartó rendszer alapismérve, hogy reagálni tudjon környezete változásaira, ez az alkalmazkodóképesség megmaradásának alapja. Az alkalmazkodóképesség viszont tudá st, értéket feltételez. Ez az alapja az emberiség és egy nemzet megmaradásának is. Ugyanakkor azt mondják, hogy egy ember akkor lehet hasznos tagja egy közösségnek, akkor adhatja tudása és önmaga legjavát, ha szereti és elfogadja saját magát. Ha önmagunkat nem
