Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
882 szeretjük, ha saját magunkkal nem vagyunk kibékülve, hogy lehetnénk kibékülve másokkal, hogy lehetnénk kibékülve környezetünkkel? Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb bűne, hogy arra tanítottak minket, magyarokat, hogy merjünk kicsik lenni. Elszakítot tak minket történelmünktől, a múltunktól, a hagyományainktól, attól a tudástól, ami évszázadokon keresztül éltetett minket. Pedig az ember olyan, mint egy fa, gyökerezik valamiben, ahonnan a növekedéséhez az energiát nyeri és a stabil alapot, amibe kapaszk odhat. És ahogy a fa is a biztos alapba kapaszkodik, és így tud az ég felé törni, nyújtózkodni minél magasabbra, az embernek is stabilitásra, viszonyítási pontokra van szüksége ahhoz, hogy fejlődni tudjon, s hogy betöltse azt a hivatást, amire rendeltetett . A magyar nemzet évszázadokon keresztül azért volt képes leküzdeni minden nehézséget, mert tudta, hogy honnan jön, hogy hová tart, és azt is, hogy mire képes. S habár igaz, hogy fejétől bűzlik a hal, s hogy a nemzetrombolás évtizedei nem múltak el nyom né lkül, a hitet, a reményt, a tenni akarás vágyát megőriztük a szívünk, a lelkünk mélyén. Sosem találkoztam annyi csillogó tekintettel, mint a “Hungarikumok a parlamentben” konferenciákon, amit három alkalommal rendeztünk meg az ország Házában. A bizonytalan , de kíváncsi tekintetek ragyogó fénypontokká váltak néhány óra alatt. Ez alatt a néhány óra alatt pedig nem történt más, csak arról beszélgettünk, hogy kik vagyunk mi, hogy milyen értékeink vannak. Több tucat termelő, értéket őrző, alkotó mondhatta el, ho gy mit csinál, milyen tudás van a birtokában. És attól, hogy ők elmondhatták, a többiek pedig meghallgatták ezeket, a rendezvény végére igazi közösséggé váltunk, azért, mert ezekben az értékekben mindenki magára ismert valahol, mert rólunk szólt. Talán meg lepem képviselőtársaimat, de nekem az egyik legfontosabb tapasztalatom az, hogy ma az emberek nem akarják elhinni, hogy róluk van szó, hogy róluk lehet szó. Ezért HajdúBihar megyei képviselőtársaimmal elkezdtünk egy értékmentő munkát, kapcsolódva azokhoz a megyebejárásokhoz, amit több képviselőtársam már elvégzett, Lezsák Sándor, Bányai Gábor, Font Sándor BácsKiskun megyében, Horváth Zsolt Veszprém megyében, Lakatosné Sira Magdolna és Fülöp István SzabolcsSzatmárBereg megyében, és voltak megyebejárások Csongrád és Fejér megyében is. Azért gondoltuk, hogy HajdúBihar megye nem maradhat ki a sorból, mert ebben a megyében komoly hagyományai vannak a helyi tudás, a helyi értékek ápolásának. 2006ban jött létre a HajdúBihar Megyei Minőségi Termék Társaság, a melyért Szólláth Tibor képviselőtársam nagyon sokat tett, és amely azóta minden évben három kategóriában hirdeti meg a “Minőségi termék” és a “Kiváló minőségű termék” díjat. A díjazottak elismerésül megkapják és használhatják azt a logót, amelyet a megyei önkormányzat hozott létre, és amellyel ezeket a termékeket, alkotásokat kiemelik a többi közül, értékként ismerik el. S hogy ennek az értékgyűjtésnek mekkora gyakorlati haszna van, a saját bőrömön tapasztaltam, mert hétvégén rendeztük meg Debrecenben a Kub ala “Laszi” szellemi torna döntőjét. Ez egy középiskolás korú fiataloknak kiírt rendezvény volt, a téma pedig a 2010es délafrikai labdarúgó világbajnokság volt. Ezzel akartuk megünnepelni a közös európai sikert, erősíteni elsősorban a magyarspanyol kult urális kapcsolatokat, és felhívni a figyelmet közös nemzeti hőseinkre, labdarúgó géniuszainkra. A döntőbe a Kárpátmedence minden részéről érkeztek fiatalok, Sopronból, Kalocsáról, Pécsről, az ország minden szegletéből, és Felvidékről, Dunaszerdahelyről is . És olyan kiváló vendégeink voltak, mint Kassai Viktor vagy Buzánszky Jenő, a nemzet sportolója, vagy érkezett vendég a spanyol nagykövetségről is. Arra gondoltunk, hogy a Kárpátmedence számos pontjáról érkező társaságot HajdúBihar megyei termelők finom ságaival várjuk, bemutatjuk nekik HajdúBihar megye értékeit. De mindezt nem tudtuk volna megtenni, ha nincs, nem létezik a HajdúBihar megyei minőségi termékdíj és annak hagyománya. Ennek köszönhetően állt rendelkezésünkre az a lista, amely listából tudtu k megtalálni azokat a termelőket, akik sajtot, vajat, szalámit, pékárut, ivólevet hoztak a rendezvényre.
