Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
880 magyar befizetett uniós tagdíj és az állítólag visszakapott pályázati összegek között mutatkozik, hiszen ez a mérleg nominálisan még akár pozitív is lehetne. Csak hát itt arról van szó, hogy mi befizetünk bizonyos összegeket, ezeket lé nyegében visszakapja Magyarország, de nem az itt meghatározott célokra, hanem Brüsszelben kiírt olyan pályázatokra, amelyek között a kutyafitnesztől kezdve a vezeték nélküli internetig a vidéki buszmegállókban minden megtalálható, nagyon kevés olyan, ami m agyarországi hasznosulását tekintve hosszú távon is munkahelyeket teremtene. Még a díszburkolat kicserélése egy kistelepülésen a jobbak közé tartozik, hiszen ott legalább ideiglenesen lehet egykettő munkahelyet biztosítani. De az is látható, hogy ha megvi zsgáljuk az elveszített lehetőségeinket, és itt nemcsak a vámbevételekre gondolok, de a kötelező piacnyitásból származó óriási veszteségeinket, azokat a veszteségeket, amelyeket a multinacionális intézmények okoztak, amelyek állítólag annyi munkahelyet pro dukálnak Magyarországon, na most ennek a kétháromszorosát szüntették meg pusztán a bejövetelükkel, azzal, hogy a kistermelői, beszállítói háttér kikopott, már nem magyar, vagy a környező országokból hozzák adott esetben még a zöldséggyümölcsöt is, ami eg y felháborító jelenség. Egy EUmérleg tekintetében bizony azt is meg kell vizsgálni, hogy a hasznosuló forintok valódi társadalmi hasznossággal bírnake vagy csak idejönnek. Az Eurostat 20042008 közötti eredményei alapján világosan kimutatható, hogy amíg durván 5000 milliárd eurónyi támogatás, forrás, pályázati alap érkezett be Magyarországra ezen érintett időszakban, addig mintegy 30 000 milliárdnyi jövedelemátutalás ment ki a régióból, pontosan abba az irányba, ahonnan elvileg ezek a támogatások érkeztek . Ez az 1:6os arány nagyon sok nemzetközi tanulmányban is fellelhető, és ami számomra fontosabb, nagyon sok mértékadó, magyar nemzetben gondolkodó szakértő tollából is lejegyzésre került. Tehát egy 1:6os arány tapasztalható a jövedelembeérkezések és a ki utalások tekintetében, és ez az EUtagsághoz köthető. Tehát látható egy olyan aránytalanság, amelynek folyamán Magyarországról jövedelemkiszivattyúzás történik, időközben pedig szemétlerakóvá próbálnak bennünket tenni. Én nem azt mondom, hogy a hungarikumo k lajstromozása, ez, ami előttünk fekszik, önmagában megoldást nyújthatna erre az egész problémakörre, de rendszerben kellene látni ezt a dolgot, és azt látni, hogy ez egy nagyon jó lehetőség egy olyan irányvonal kimunkálására, ami a későbbiekben piacnyitá st, piacszerzést és a hungarikumok támogatásának mindenféle lehetőségét, útját, módját meg tudná nyitni előttünk. Jó lenne, hogyha ezt felfestené a kormányzat, nem azért, hogy a maradék két évben megoldjuk a magyar agrárium, mezőgazdaság, közbiztonság, a t ermelés, magyar márkák, hungarikumok terjesztésének minden gondjátbaját, hanem azért, hogy látható legyen, hogy a fejünkben megvan ez az irány, és adott esetben két vagy három ciklus alatt elérhető legyen egy olyan össznemzeti stratégia, amelytől aztán ne m akar nagyon elmozdulni senki, és amelynek eredményeképpen valódi, mérhető, gazdaságilag is mérhető eredményeink is lesznek. Itt elsősorban nem a GDPre gondolok, hiszen ez a mutatószám nagyon torz, nem mutatja a nemzeti gazdaság teljesítményét tökéletese n, hanem arra gondolok, hogy több termelő tudjon megmaradni a tevékenységénél, a földeket műveljék, és ne csak műveljék, de magyarok hasznosulására műveljék. Adott esetben több gyermek is szülessen ezen tisztességesen gazdálkodó családok köreiben, hiszen l egyen előttük egy olyan kilátás, egy olyan tervezhető jövő és vízió, amely egyértelműen afelé mozdítja őket, hogy maradjanak meg Magyarországon, maradjanak meg a tevékenységüknél, folytassák a termelést, ne adják a multik és a nagyipari lobbik kezébe azt a z erőt, ami a kezükben van jelen pillanatban. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy legyenek végre saját magyar gazdasági ágazataink, magyar termékeink, saját márkáink, erre építsünk vagy szerezzünk saját tulajdonú magyar feldolgozóipart. Ez Magyarország egyik kitörési pontja, azt hiszem, mindannyian látjuk ezt ebben a teremben.