Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém, Fidesz):
869 említek, csak azért, hogy lássuk azt, hogy ez a mostani rendszer, a kiválasztási rendszer, hogy hogyan legyen valami helyi érték, megyei érték, nemzeti érték, majd a végén érje el a hungarikum minősítést, ez a kiválaszthatók közül az én meglátásom szerint a legjobb. Az egyik szélsőséges rendszer, amely még akár ki is alakulhat, az az, hogy a helyi értékek esetében a helyiekre bízzuk a kiválasztás módját. Ez egy nagyon nagy felelősség minden szempontból, és kialakulhatnak ebbő l – természetesen idézőjelbe véve - szörnyű dolgok is. Például, hogy egy adott település Pista bácsi borát beválasztja a helyi értékek közé, pedig arról a településen mindenki tudja, hogy Pista bácsi borát egy ember az életében egyszer tudja meginni, többs zör nem, sőt ezt nemcsak a helyiek tudják, hanem a környező település lakói is, viszont Pista bácsinak olyan nagy renoméja van az adott településen, hogy mégis valamilyen formában el tudja érni ezt a szörnyűséget. Azt gondolom, hogy ez is hozzátartozik ehh ez a rendszerhez, a felelősség rendszeréhez, mert ha egy települést ezáltal bélyegeznek meg, és a környező települések következő időszakában ez központi téma, hogy ezek az őrültek beválasztották Pista bácsi borát a helyi értékek közé, akkor azt gondolom, h ogy rendben van a kiválasztás rendszere, mert csak különleges esetekben valósulhatnak meg ilyen dolgok, és egyébként pedig ráirányítja a figyelmet arra, hogy valóban mekkora felelőssége van annak, hogy mi kerül a helyi értéktárakba. De szeretném elmondani önöknek a másik szélsőséget is, mert a kétkét és fél éves előkészítő folyamat során volt jó néhány olyan elképzelés is, amelynek volt szakmai megalapozottsága, hogy igenis, csak meghatározott szabályrendszer szerint, jól öltözött, elegáns emberek több dip lomával dönthessék el azt, hogy az adott településen mi tartozik a helyi értékek közé. Ez a vasárnap délutáni történet lett volna, ahol ebéd után Budapestről elindul a mikrobusz, megérkezik az adott településre, és délután a faluházban egyfajta minősítési rendszer alapján a helyiek fellépnek a színpadon, majd az előttük lévő zsűri pedig eldönti azt, hogy ez most helyi érték vagy éppen nem. Én azt gondolom, hogy ez az a szélsőség, amit biztosan nem lehet, nem kell és nem szabad választani. Igenis, a felelősség rendszere legyen a helyieké, igenis, a felelősség rendszere legyen a megyeieké, és egyébként a jelenlegi szabályozás pedig lehetővé teszi azt, hogy a nemzeti értékek közé, amikor már valóban több minősítési folyamaton átment ez a rends zer, akkor ott legyen a szakma, ott legyen az a képviseleti forma, amely kifejezetten szakmai alapon tudja eldönteni azt, hogy mi az, ami tovább segít még ezen a lépcsőfokon is, és megadja a lehetőséget arra, hogy egy nemzetközi minősítési rendszerben is m egtalálja a helyét. Amit nagy örömmel tapasztaltam, persze, ebben talán korábban sem volt vita, csupán ráirányítottuk a figyelmet, hogy a kezdeti időszak hungarikumai közé csupán az ételek, italok kerültek bele vagy kerüljenek bele. Itt is elhangzott, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium a témafelelőse ennek a jogszabálynak, és ennek megfelelően talán túlzottan is efelé irányul a folyamat. Egyébként erről mi is tehetünk, mert ha hiszik, ha nem, képviselőtársaim, mióta zajlik ez a folyamat, több egyetemen ku tatások épültek erre a témajavaslatra, több doktori dolgozat előkészítés alatt áll, és engem is jó néhányan megkerestek már, hogy segítsem az ő folyamatukat, és konkrét kutatási adatokat tudok mondani önöknek, amely kutatásokat ezeken az egyetemeken végezt ek. Az egyik legfontosabb kitétel az, hogy a magyar embereknek - a megkérdezettek szerint - legalább a 80 százaléka bizonyos feltételek mellett helyi terméket, magyar terméket választana. Ez nagyon fontos, ez nagyon jó, de természetesen nem szabad elfelejt eni, amit talán zárójelben mondtam, hogy bizonyos feltételek mellett választaná a magyar terméket. (11.50) A másik pedig az, amikor arról kérdezték a kérdezők a kérdezetteket, hogy mit gondolnak a hungarikumokról, melyeket tennék ezek sorába, akkor a hasuk ra gondoltak a megkérdezettek, hiszen azonnal a bor, a pálinka, a kolbász, a szalámi és az egyébként is felsorolt, korábban képviselőtársaim által is felsorolt értékek kerültek első körben oda. De talán már közös konszenzus van a korábban megkérdezettek kö rében és talán itt a parlamentben is a tekintetben, hogy valóban nemcsak ezek
