Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 27 (166. szám) - Dr. Balsai István, a 2006-os őszi erőszakos rendőri fellépést vizsgáló miniszterelnöki megbízott jelentése elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
821 Ez a jegyzőkönyvekből kiolvasható, ugyanakkor rendkívül furcsának tartom, hogy ha elhangzik egy ilyen kijelentés, akkor az osztagparancsnok miért nem vonható felelősségre. Tehát ez is kérdésként, kérdőjelként felvetődik, hiszen akkor, ha nem tudja megmondani, hogy kik azok, akkor a vezénylés alapján egy osztagparancsnok felelőssége valahol biztos, hogy megáll, mert nyilvánvaló, hogy neki tudnia kellett, hogy kik voltak azok a munkatársak, rendőrök, ismerősök, ismeretlenek, akik az utcára kerültek é s fegyvert fogtak. Ezzel összefüggésben még itt van egy másik nagy kérdés, a büntetésvégrehajtási intézet, a büntetésvégrehajtási intézetek parancsnoka és a börtönőrök felelőssége. Hiszen a Balsaijelentés is részletesen taglalja azokat az ismereteket, h ogy azok az emberek, ártatlan emberek, nők, férfiak, idősek, fiatalok, akik a büntetésvégrehajtási intézetben kötöttek ki, hogy azok az emberek milyen megaláztatáson mentek keresztül, a nőket tekintve, időseket tekintve sokáig az udvaron álltak, aztán meg alázták őket, meztelenre vetkőztették, és hadd ne soroljam tovább. Tehát olyan borzalmak következtek be, amelyek, azt gondolom, hogy mindenképpen felvetik ezeknek az általam felsoroltaknak a felelősségét is. A szocialista kormány alatt valóban kisiklott az igazságszolgáltatás, ahogy azt nagyon helyesen a Balsaijelentés V. fejezete megfogalmazta. A kilőtt szemek, a csonttörések, az emberi méltóságot semmibe vevő megaláztatások nyomait a mai napig több száz áldozat viseli, és akkor még nem szóltam a lelki se bekről, amelyek valamennyiünk szerint gyógyíthatatlanok. A testi, lelki sérülésen túl sérült az állam tekintélye, az államba, a közrendbe, a közbiztonságba vetett bizalom. Ezek után a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felelőssége kiemelkedő és nem kerülhető meg, hiszen a rendőri vezetők csak a legfelsőbb politikai utasítás és jóváhagyás alapján adhattak parancsot. Gyurcsány Ferenc többször is elismerte, hogy a 2006. őszi események során folyamatos kapcsolatban volt a rendőrökkel. Az egyértelműen megállapítha tó, hogy a rendőri kényszerintézkedések nem feleltek meg az arányosság követelményének. A parancsnokok nem tettek feljelentést. Felvetődik a mulasztásos bűncselekmények elkövetésének a lehetősége is. Ha a bizonyítékokat visszatartották, akkor az kimeríthet i a bűnpártolás törvényi tényállását is. Tisztelt Országgyűlés! 16 évvel a rendszerváltás után, 2006ban lovas rendőröket, álarcos, azonosítatlan kommandósokat vezényelt az akkori hatalom tudtával a rendőri vezetés a békés tüntetők közé. Sajnálatosnak tart om, hogy a szocialista kormány agyonhallgatta a felelősök megnevezését, a politikai és jogi felelősség vizsgálatát. A hatályos alkotmány és a hatályos törvények alapján kötelességük lett volna. A Balsaijelentés alkalmas arra, hogy a felelősségre vonásra v onatkozó vizsgálatok elinduljanak, figyelemmel a büntető törvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseire. Természetesen szeretném itt kiemelni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt, a 119. § (1) bekezdés meghatározza a fegyelemsértést, a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegését és ennek következményeit. Figyelemmel kell lenni továbbá a büntető törvénykönyv 261. § (1) bekezdésében és (9) bekezdésében foglaltakra, a Btk. 26 1. § (4) bekezdésére, a Btk. 244. §ában definiált bűnpártolás törvényi tényállására, és a felelősöknek a méltó büntetést meg kell kapniuk még akkor is, ha a 2006os sajnálatos esemény után hat év telt el. (23.10) Kedves Képviselőtársaim! Én folytatnám tov ább, igaz, a Balsaijelentés is kitér a terrorcselekményre, de én azt gondolom, hogy a jegyzőkönyv számára mindenképpen rögzítenünk kell, hogy a büntető törvénykönyv a terrorcselekményt a 261. §ában rendezi, és az (1) bekezdésben kimondja, hogy aki abból a célból, hogy a lakosságot megfélemlítse, 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy a terrorcselekmény elkövetésére készül, erről a hatóságnak, mihelyt teheti, jelentést nem tesz, bűntettet követ el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E szakasz alkalmazásában személy elleni
