Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület és az NMHH Médiatanácsa 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület és az NMHH Médiatanácsa 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyű... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MANDUR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
624 Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, ez egy higgadt vita lesz, bármennyire is esetleg azt gondolja Menczer képviselő asszony, hogy nem az lesz. Sze rintem az lesz, és megpróbálunk a tények alapján egy kicsit dolgozni, például a beszámolóban szereplő tényadatok alapján, esetleg azt kiegészítve, hiszen sok minden megállapításra kerül ebben a majdnem 500 oldalas anyagban, viszont nagyon érdekes, hogy van nak ebben olyan dolgok, amik igazából hiányoznak belőle. Ezt mi természetesen szóvá is fogjuk tenni. Tisztelt Ház! A most tárgyalandó médiahatósági beszámoló egy olyan évről ad most számot, amely a magyar médiatörténet lapjain valószínűleg az egyik legsöté tebb fejezet lesz. A 2010es év volt az az év, amikor az országgyűlési választásokon kétharmados parlamenti többséget szerzett FideszKDNPpártszövetség a demokrácia minden írott és íratlan szabályát félredobva fél év alatt létrehozta az egypárti médiairán yítási és felügyeleti rendszerét. Lényegében minden hatalmat intézményes kontroll nélkül saját kezébe helyezte, minimum 9 évre, sőt azon túl is. A törvényeket önök pontosan ismerik, hiszen ebben a Házban fogadtatták el velünk. Felszámolták a média feletti függetlenséget biztosító kormányellenzék paritásos médiahatósági rendszert, az ellenzék ellenőrző kontrollintézményeit kinullázták. Miközben nem kis cinizmussal a kormányoldal a médiaszabadság védelmére hivatkozott, az új médiaszabályozással nem erősített ék a függetlenséget és az ezzel összefüggő szakmaiságot, hanem hivalkodva vállalták még a politikai függést és a befolyásos szerepet is. Ez sajnos nyomon követhető az adott évre vonatkozó médianyilatkozatokból. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, a Médi atanács, a teljes közszolgálati intézményrendszer semmilyen elemében nem demokratikus, legfeljebb a hatalom számára roppant kényelmes és komfortos. Nincs vita, nincs megegyezési kényszer, nincs kontroll. Az előttünk fekvő beszámoló bevezetője és az elnök a sszony szóbeli kiegészítője alapján is, a lényeget gondosan kerülve, de szépen leírja a médiairányítás és a közmédia feletti totális hatalomátvétel négy stációból álló sorozatát. Mivel a beszámolóhoz módosító javaslatot nem lehet benyújtani, ezért most rak juk össze azokat a részeket ebben a négy stációban, ami a hiányzó lényegi elemeket tartalmazza. Mi is történt? Létrehoztak egy úgynevezett konvergens hatóságot, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot és annak részeként a Médiatanácsot. A Médiatanács elnök e a jogszabály által felállított automatizmus következtében a kormány által jelölt, 9 évre kinevezett NMHH elnöke lett, a Médiatanács jelölésének, illetve megválasztásának szabályai által az ORTT esetében még alapelvként működő paritásos rendszer megszűnt. Nos, ezzel sikerült elérni azt, miután intézményesen sem lett biztosítva az ellenzék számára, hogy jelölteket állítson, csak fideszes jelölteket választottak meg természetesen. Ezzel lényegében hatósági oldalról egypárti irányítás alá vették a teljes médi afelügyeleti és irányítási rendszert. Mint később kiderült a további törvényekből, a közmédiumokat direkt irányítás alá helyezték, az ezen túli média világát pedig indirekt irányítás alá vonták. Nagyon sajnálatos az a fajta demokráciafölfogáskülönbség, am i jellemezte a 72 százalékos többséggel bíró MSZPSZDSZkoalíciót, ami az 1996os I., úgynevezett médiatörvényt alkotta meg, és fontos alapelvként tartotta számon azt, hogy semmilyen politikai erőnek, semmilyen csoportosulásnak nem lehet döntő befolyása, d öntő helyzete a média fölött, mert egyetértek Menczer képviselő asszonnyal, a negyedik hatalmi ág függetlensége valóban fontos sarokkő egy demokráciában. (Kucsák László: Emlékszünk rá.) Ennek megfelelően alakult ki a paritásos rendszer. Egyébként a Fidesz meg is szavazta ezt a törvényt, pontosan azért, mert ez biztosított volt a számára, mint akkor nagyon kicsi ellenzéki pártnak. Mert ez volt az alapelv. Így kerülhetett be többek között fideszes képviselő az ORTTbe, és ugyanannyi ellenzéki ORTTs képviselő volt, mint ahány kormánypárti. És ha változtak az arányok, akkor természetesen akik kikerültek, azok kikerültek, akik meg bekerültek a parlamentbe, azok bekerülhettek. Ez az elv fölrúgásra került. Ma lényegében csak fideszes emberek ülhetnek ebben a
