Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
534 Köszö nöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Az írásban előre bejelentkezett képviselőtársaink közül most GaudiNagy Tamás képviselő úr következik, a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Honfitársaim határon innen és túl! Megint egy olyan szimbolikus jelentőségű, de egyben a mai napra is kézzelfogható üzenetet hordozó határozati javaslat vitájában vagyunk, ahol igazából a vita szó a klasszikus értelmében nem is mutatható ki, hála istennek. Ez egy nagyon fontos eleme mindjárt ennek a sajátos műfajú vitának, hiszen világosan kirajzolódott a frakciók álláspontjából, hogy ebben egybehangzó álláspont va n. De azt hiszem, hogy egy kakukktojás mégiscsak van, hiszen valaki nincs itt, akinek itt kéne lenni és munkát kéne végezni, vagy éppenséggel szerintem börtönben kéne ülnie. Gyurcsány Ferencre utalok (Taps a Jobbik soraiban.) , aki jelenleg évértékelő beszé dét tartja az ATV közvetítésében. Már elnézést, hogy ilyen reklámot csinálok, de kicsit abszurdnak érzem azt, pontosan, amit Pörzse Sándor is mondott, és Varga László felszólalásából és többekéből is kikövetkeztettem, azért több mint bicskanyitogató az, ho gy tulajdonképpen egy abszolút a nemzeti érdekeket sárba tipró, a jogállamiság elveitől totálisan elszakadt önkényuralmi rendszert működtető diktatúra jogutódjaiként, ráadásul 1990 után még sokat hozzátettek ahhoz a pusztításhoz, amit a kommunizmus hozott Magyarországnak, nos, ezek az emberek, ezek a vezető pozícióban levő emberek a mai napig nem számoltak el sem a régi bűnökkel, sem a mostani bűneikkel, és egyáltalán semmilyen bűnökkel. Tehát ez az, aminek véget kell vetni. Amiben ez a határozati javaslat egy jó kiindulási alap, az az, hogy ebben úgy tűnik, hogy azért a magára valamit adó, egyrészt baloldali gondolkodású emberek, illetve a magukra valamit adó liberális gondolkodású emberek is úgy gondolják, a nemzeti érzelmű, gondolkodású emberekkel együtt, hogy itt valóban ki kell mondani azt, hogy az önkény bármilyen formája elítélendő. És esetlegesen most itt a kommunista önkény elítéléséről van szó. Kedves szocialista képviselőtársaim, ne menjünk szereptévesztésbe, minden alkalommal mindent mindig el leh et ítélni, de azt úgy hívják, hogy kocsma, és akkor ott lehet beszélgetni. De a Magyar Országgyűlésben, a magyar nemzet templomában megvannak a meghatározott napirendek, és ez a napirend, ez a határozati javaslat jelenleg a kommunista diktatúra áldozatai e lőtti főhajtásról szól. Az alapiránnyal, az alapszándékkal tehát mi is egyetértünk. Azt gondolom, hogy Murányi Levente szavaihoz sok kiegészítés nem kell, hiszen ő élő letéteményese annak a kornak, egy szabadságharcos, aki azért van a kormánypárti oldalon is Wittner Mária személyében, de annak idején Horváth János is sokat szenvedett a kommunista időszakában, és Pichler képviselőtársunk is jelezte. Sokan vannak itt, akik sokféle sérelmet szenvedtek. Viszont az ilyen típusú határozati javaslatokból már egy k icsit túl sok van olyan értelemben, hogy a következmények nélkülisége ennek a folyamatnak minden felelős ember számára már kezd egy kicsit feltűnő lenni. Nekünk ez a feladatunk, a sors valószínűleg ezért küldött minket ide. Sokszor érezzük azt, hogy ez nem mindig szimpatikus, akár a baloldaliaknak, akár a liberálisoknak, akár a kormánypártiaknak, hogy mi itt valahogy mindig kicsit többet vagy keményebbet akarunk. Tegnap is elmondtuk, hogy lehet nemet is mondani, miközben önök igent mondtak a fiskális unióho z való csatlakozásnál. Ma pedig azt mondjuk, hogy jó és fontos ez a tisztelgés, ez a határozati javaslat, mindenképpen fejet kell hajtani a kommunista diktatúra kényszerkitelepítettjeinek emléke előtt és az őket befogadók előtt, akik emberként a legnehezeb b viharban, testi épségüket, életüket, biztonságukat kockáztatva segítettek ezeknek az embereknek. Ennél azonban ma már tovább kell lépni. Mindenképpen szükség van az igazságtétel teljes körűvé tételére. Erről beszéltünk akkor is, amikor tavaly az úgynevez ett akasztási törvényt fogadtuk el, legalábbis így nevezte ezt Varga István képviselőtársam, és tulajdonképpen nem is tévedett ezzel, csak legyen már egy kis végrehajtás ehhez a törvényhez, hiszen kimondtuk azt, hogy a kommunista diktatúra időszakában elkö vetett bűnök, az
