Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MENCZER ERZSÉBET (Fidesz):
531 eljut odáig, hogy bűnök és bűnök között tényleg nem tesz különbséget, hanem azt mondja, hogy a XX. századot lezárjuk, és nem követelünk semmit a harmadik nemzedéktől, mert a harmadik nemzedék nő tt fel, se a mieink oldaláról, se mások ne követeljenek. (15.00) Mert éppen úgy tartom igazságtalannak azt, hogyha szembemegyünk azzal a fiatal nemzedékkel, amely most küszködik ezzel a szörnyű válsággal, amiben vagyunk, és tőlük követelünk, mint amiket tő lünk követeltek, akik pontosan úgy nem tehettünk a mások fájdalmairól, mint ahogy állítják most a fiatalok, hogy nem tehettek a mienkről. A megbocsátáshoz meggyőződésem szerint a bűnbánat elengedhetetlen. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szé pen, képviselő úr. Kettő percre Pichler Imre képviselő urat illeti a szó. PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is ahhoz a korosztályhoz tartozom, amely átélte ezt a szörnyűséges helyzetet, hiszen csak azért nem telepíte tték ki a családunkat, mert éppen akkor már nyolcan életben voltunk, én voltam a nyolcadik, és született még egy testvérem, a kilencedik. Tehát csak azért nem vittek el, pedig éjszakánként átéltük azt, hogy megáll a teherautó, és fölpakolják a családot. Pe dig a szüleim rendes szakipari munkások voltak. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) (Dr. Lenhardt Balázs elfoglalja jegyzői székét.) De nem is ezt szerettem volna elmondani, hanem az előbb hallottam a vezérszónoki f elszólalást, és nagyon csodálkoztam, hogy az emberi jogi bizottság ülésén az LMP tartózkodott. Én ugyan nem vagyok tagja ennek a bizottságnak, de rákérdezek, miért tartózkodott. Mert a vezérszónoki beszédében nagyon tisztességesen végigemlítette azokat az eseményeket, amiket elítélt a vezérszónok. Szóval valami kettősséget érzek, mint ahogy már a nap folyamán itt már történt, hogy Ertsey Katalint is számon lehetett kérni azért, hogy egész mást mond itt bent a parlamentben, mint amit esetleg pontosan az LMP itt képvisel. Tehát azt szeretném, hogy ami a bizottsági ülésen is elhangzott, olyan mérvadó legyen, amit itt a Házban aztán majd meg lehet ismételni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselőt ársam. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy szeretettel köszöntöm önöket, folytatjuk az ülést, rendes felszólalások következnek. Menczer Erzsébet képviselő asszony következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony! MENCZER ERZSÉBET (Fi desz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meghurcolt, mártírsorsot vállalt szülők gyermekeként azzal kezdem, hogy nagy történelmi elégtétel, hogy eljutottunk eddig a vitáig, eljutottunk a döntés lehetőségéhez. Most már csupán helyes döntést kell hoznunk. A n apokban egy politikai témájú megbeszélésnek indult és szinte fórummá szélesedett eszmecserén az egyik résztvevő azt mondta nekem, tán egy kis irónia is volt a hangjában, ahogyan kimondta: annak a politikai alakulatnak is, ahová tartozunk, megvan a maga sze nvedéstörténete. Az előterjesztők nyomát követve magam is felismertem, immáron úgyszólván nemcsak teológiai, hanem történettudományi szakszó, fogalom lehet ez a szenvedéstörténet. Az előterjesztés azt a történelmi és kulturális hiátust, hiányosságot akarja kitölteni, hogy az egyre újabb generációk az oktatás során eddig követett, meglehetősen szabadosan összeválogatott tanmenetekből legfeljebb 1944ig követik hazánk eseménytörténetét. Képekkel illusztrált bekezdések
