Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MENCZER ERZSÉBET (Fidesz):
532 emlékeztek meg például a munkásmozgalmi e mlékként számon tartott vérvörös csütörtökről, egyegy igényesebb tanárnál illett tudni, hogy miféle évtizedet jelöl a bethleni konszolidáció, de a háború utáni berendezkedésről, főképp az 1949ig tartó koalíciós időkről kevesebbet tartalmazott az anyag. M a a felsőoktatási felvételiken alig van jelölt, aki középiskolai tanulmányaiból fölényesen tudja, hogy a Debrecenben megalakult első köztársasági Országgyűlés előtt Dálnoki Miklós Béla volt az első miniszterelnök. Valami szerepel arról, hogy volt szövetség es ellenőrző bizottság, élén Vorosilov marsallal, de a következtetés, hogy mennyi esélye volt annak, aki panaszával ehhez a szervezethez fordult volna a kommunista önkény túlkapásai ellen, nos, nem szerepel sehol. Márpedig akkor kezdődött a törvénytelenség . Mai európai mércékkel és fogalmakkal mérve a történteket elmagyarázni is nehéz, hogyan fordulhatott elő, hogy az igazolóbizottságok korszakában hazai, magyar hatóságok adtak át magyar állampolgárokat szovjet hatóságoknak, hogy magyar földön történt, vagy meg sem történt, csak bevádolt ügyekben tolmácsot sem biztosító szovjet hatóságok ítéljenek. A gyanúsítottakat fogollyá tették, és még ítélet nélkül is elvitték őket. Történettudományi munkát ma nem lehet írni a korszakról anélkül, hogy ne lenne benne, ho gy a szovjet tervgazdaságban miféle gazdasági betervezett szerepet vitt a kényszermunka, hogy a bejelentett hadifogolytranszportokat a hódító, megszálló hatalom létszám szerint akkor is feltöltötte - akár az utcán összefogdosott, kenyérért, vízért sorban á lló civilekkel , ha ezeket az ellenállás vagy a szovjetellenesség vádja normális ésszel még gyanúként sem érhette el. A kommunista vezetésű, dominanciájú fegyveres hazai hatóságok a magyar állampolgárokat kiszolgáltatták egy idegen, megszálló hatalom ille téktelen ítélkezésének. Nemcsak szovjet, hanem más relációban is megtették ezt a szomszéd országokban berendezkedő kommunista és magyarellenes hatóságokkal összefogva. A mai generáció a “Hideg napok” című filmet sem látta, de arról végképp nem tud, hogy pé ldául Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök és tiszttársainak sorsa miként alakult. Pedig a “Hideg napok” eseménytörténete ma is előfordul a napi hírekben. Mostanában például egy ártatlanul kivégzett vajdasági magyar családjától vonták meg másodfokon még ann ak elismerését is, hogy ártatlanul hurcolták meg és végezték ki, a kárpótlásról már nem is szólva. Szenvedéstörténet, mondtam az imént. A mi kormányzó és társadalmi többséget reprezentáló politikai pártszövetségünknek is megvan immár a címszóhoz illeszthet ő, közelmúltbeli eseménytörténete. Ez úgy fog pár év múlva a kutatási eredményekben szerepelni - amikor majd valóban objektív, tudományos igényű és elfogulatlan kutatók tekintik át az Európai Parlamentben elhangzottakat , hogy a magyar kormányzat ellen fe lhozott demokráciadeficites vádak bulvárlapos pletykákra, szenzációhajhász webblogokra és egymással nicknameeken társalgók chatjeire voltak jórészt alapozva, hogy a kritizált, vitatott törvényeket nem olvasták el. Minek is tették volna? Egy előítéletet ak artak többségi döntéssel ott átnyomni a házon. Nekünk itthon az a tanulság marad, hogy így működik a kettős mérce. Nos, hölgyeim és uraim, ez a kettős mérce az, amit a belpolitikai, illetőleg oktatási vagy kulturális téren hozott döntéseinkben is el kell k erülnünk. Itt csak utalok rá, hogy pártalakulatunk eseménytörténete során kezdeményező szerepet vittünk abban, hogy az európai közvéleménynek valamiképp világossá tegyük: a szögesdrót és benne a nagyfeszültség nem csak akkor emberiesség ellenes bűncselekmé ny, ha Parteigenosse Hitler, a Führer valamelyik szervezete állította fel, hanem legalább ennyire megalázó és húsbavágó, elítélendő valóság akkor is, ha azt a győztes szövetséges Sztálin elvtárs, a generalissimus állíttatta fel. Tisztelt Ház! Itt fekszik e lőttünk egy határozati javaslat, amelynek történelmi igazságtételi szándékával nem lehet egyet nem érteni. A parlament döntéseit figyelemmel kísérők előtt - legalábbis egy korcsoportjuk előtt - indokoltan jelennek meg azoknak az eseményeknek a képei, amely ekről fél évszázadig nem volt tanácsos beszélni. A leszármazóknak sem mondták el, hogy a háborús bombázások után véletlenül egyben maradt lakást máris kinézte magának az ávó, és a városok magyar középosztálya kézipoggyásszal a hátán indulhatott a Hortobágy ra, hogy egyre nőtt a
