Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
512 indulni - a hazai bankrendszer ellen, azért, mert a világon gyakorlatilag sehol nincs olyan, hogy 10 százalékos reálnyereséget képes produkálni a bankszektor egy adott hitelügyleten, a lakossági jelzál ogügyleteken úgy, hogy - hozzáteszem - még a végén olyan módon kerül ki ebből az egész ügyletből, hogy a kormány elmondja, hogy a bankszektor áldozatot vállalt. Képviselőtársaim, minden bankárnak az az álma, hogy svájci frankban tudjon 10 százalékos hozamk ülönbséget realizálni. Magyarországon jelenleg ez történik, és a kormányoldal jelenleg ehhez asszisztál. Ez egyszerűen elképesztő! Kétszer akkora nyereséget produkál Magyarországon a bankszektor az állítólag megmentett és megsegített hiteladósokon jelenleg , mint amennyit az egyébként rendkívül kockázatos olasz állampapírokon az Európai Központi Bank segélykeretéből a kamatkülönbség ad. Egyszerűen elképesztő ez az állapot! Ha ezt az üzenetet el tudjuk juttatni a magyar emberekhez, és megértik, hogy mi zajlik a fejük fölött, akkor, azt gondolom, annak a kormányzati szemfényvesztésnek, amit önök többször is megfogalmaznak, hogy ez mekkora segítséget jelent, elejét lehet venni, mert akkor az emberek megértik, hogy pontosan milyen folyamatok zajlanak a gazdaságba n. Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy amikor a hitelek kiszámíthatóságáról van szó - nem a kockázat előre megbecsléséről, hanem arról, hogy mennyi lesz a következő hitelrészlet , akkor mi elvégeztünk egy kísé rletet. Olyan emberekre bíztunk feladatot, akik egyébként közgazdasági végzettséggel rendelkeznek, a kezükbe nyomtuk a bank által kibocsátott szerződést, amit kötöttek a hiteladósokkal, és azt mondtuk nekik, hogy kedves barátom, számold ki, hogy mennyibe k erül az ügyfeleknek a törlesztőrészlet, mondd meg ennek alapján, hogy mennyit számláznak a bankok. Képviselőtársaim, nem tudják kiszámolni még azok sem, akik közgazdasági végzettséggel rendelkeznek, és nem azért, mert idióták vagy mert nem tanulták meg a s zakmájukat, hanem azért, mert a bankok hitelárazása még a szakmabeliek számára is átláthatatlan és érthetetlen. Ha a gazdasági szaksajtót fellapozzák, több olyan cikket találnak benne, vagy ha felmennek a Magyar Nemzeti Bank holnapjára és megnézik az ott t alálható elemzést, ott is megerősítik azt, hogy az azonos időben felvett, svájci frankban nyilvántartott devizahitelek után a kamatok több mint 3 százalékkal magasabbak Magyarországon, mint Lengyelországban. Még egyszer mondom: azonos időben, azonos devizá ban felvett hitelek után. Ez tehát azt jelenti, hogy a kormány engedi kaszálni a bankokat, engedi őket egy gigantikus szupernyereséghez jutni, és ilyen módon biztosítja számukra a nemzetközi szinten is kiemelkedő jövedelmezőséget. Képviselőtársaim, ezzel a kérdéssel sem kezdett senki semmit, ezt a kamatszintet stabilizálták a bankok, és látható volt, hogy akkor sem történt sem kormányzati beavatkozás, sem pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének részéről beavatkozás, amikor a közelmúltban indokola tlan mértékben felemelték a bankok a forinthitelek kamatát. Képviselőtársaim, ebben az ügyben sem történt semmi. És még egyszer mondom: minden magyar embert arra biztatok, hogy hasonlítsa össze a 2010 áprilisában kifizetett törlesztőrészletének a nagyságát azzal, amit majd az árfolyamgát életbelépése után, az úgynevezett kormányzati mentőcsomag után fizetni fog, és láthatja, hogy nemhogy megmentették, hanem egyenesen többletterheket raktak rá, mert így jelentősen többet fog fizetni törlesztőrészletként, min t korábban. Emlékeztetni szeretnék arra is, képviselőtársaim, amikor itt a képviselők azt fogalmazzák meg, hogy a bankok rábeszéltéke vagy nem beszélték rá az ügyfeleiket arra, hogy vegyenek föl devizahitelt. Képviselőtársaim, amikor bemegy az ügyfél, és hitelmegállapodást köt a bankkal, akkor jóhiszeműen eljárva azt feltételezi, hogy az ügyét lelkiismeretesen és szakértelemmel fogják képviselni. Teljesen természetes, hogy nem azt feltételezi az ügyfél, hogy őt majd bele fogják ugratni egy rendkívül kockáz atos hiteltípusba, nem azt feltételezi az ügyfél, hogy a bank egyáltalán nem foglalkozik semmiféle kockázatelemzéssel, azért, mert majd megállapodik a kormánnyal, hogy a hiteladósra hárítanak mindent, maximum benyelik az adófizetők, hiszen a kormány a ment őcsomagban gyakorlatilag az adófizetőkre terheli ennek a költségét. Amikor valaki döntést
