Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 4 (197. szám) - A szélsőségesség, a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái elleni határozott fellépésről szóló országgyűlési határozati javaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
5056 Köszönöm szépen megtis ztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Zaj a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schiffer András képviselő úr, LMPképviselőcsoport. Megadom a szót. Tisztelettel kérem képviselőtársa imat, legyenek kedvesek csendesebben maradni, mert nem lehet érteni a beszélőt. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika frakciója mind a zárószavazás előtti módosító javaslatokat, mind pedig magát az előterjesztést támogatni fogja. Először is szeretném megköszönni, hogy egyáltalán ez az előterjesztés megszületett és erről tárgyal a Ház. Röviden szólnék arról, hogy magát a zárószavazás előtti módosító javaslatot miért támogatjuk. Annak idején, nagyj ából öt évvel ezelőtt a köztársasági elnök, Sólyom László itt a pulpituson úgy fogalmazott, hogy amit jogilag tiltani nem lehet, azt politikailag nem kell elviselni. Továbbmenve: attól, merthogy valamit a büntetőjoggal, mint az ultima ratio eszközével nem lehet tiltani, más jogágakban, illetve a jog alatti erkölcsi szinten igenis van alkotmányos lehetőség korlátozni. Fontos azt is látni, hogy ez a határozati javaslat, amely elfogadás előtt áll, nem szól másról - és ez épp elég , mint arról, hogy a politika ilag motivált uszítás mennyire elviselhető. Arról szól, hogy a Parlament falai között, a parlament szószékéről mennyire engedhető meg a politikailag motivált megbélyegzés, uszítás. Más alkalmakkor az elmúlt két évben elmondtam, hogy hitem szerint azért van különös felelőssége bármely frakcióban ülő országgyűlési képviselőnek, mert az, amit ő itt elmond, sokkal súlyosabb annál, mint amit bármely más állampolgár bárhol másutt megfogalmaz. Ha itt a Parlament falai között megbélyegeznek egy társadalmi csoportot , akkor joggal gondolhatjuk azt, hogy bárki, aki ma Magyarországon ebben az egységes politikai közösségben ahhoz a társadalmi csoporthoz tartozónak gondolja magát, adott esetben joggal érzi úgy, hogy őt a megszólalás megalázta. Szólni kell viszont arról is , hogy amikor a politikai célú uszításról, gyűlöletkeltésről beszélünk, akkor itt lenne ideje véget vetni annak a játéknak, ami az elmúlt húsz év magyar politikáját jellemezte. Az elmúlt húsz évben gyakran lehettünk tanúi annak, hogy a különböző politikai szekértáborok politikai tőkét kovácsoltak abból, hogy a gyűlölet lángjait, akár a verbális lángokat itt vagy ott fellobbantották. Magyarországon az elmúlt húsz évben lehetett tőkét kovácsolni abból, hogy különböző politikai csoportok a XX. század magyar tr agédiáival kufárkodtak a politikai színpadon. Ezt kéne abbahagyni! Ahogyan napirend előtti felszólalásában képviselőtársnőm már emlékeztetett rá, az emberi méltóság, az emberi jogok tekintetében nincs kettős mérce. Ugyanazzal a mércével kell mérni akkor is , ha Magyarországon élő, a magyar nemzethez tartozó személyeket megbélyegeznek ebben a Házban származásuk, vallásuk, etnikai hovatartozásuk vagy szexuális irányultságuk miatt, és ugyanezt a mércét kell alkalmazni akkor is, ha például a Kárpátmedencében bé lyegeznek meg magyar embereket származásuk, nemzeti hovatartozásuk miatt. Nincs kettős mérce! A magyar kormánynak, pontosabban szólva: a magyar politikai elitnek pontosan az a felelőssége, hogy az Európai Unión belül is megértesse azt, hogy nincs kettős mé rce. Akkor lehet hitelesen kiállni a rasszizmussal szemben itt Magyarországon vagy bárhol az Európai Unióban, ha ugyanazt a mércét alkalmazzuk például akkor, amikor felvidéki magyaroktól az állampolgárságukat elveszik. (16.40) És még egy: akkor hiteles, ak kor lehet hitelesen fellépni a gyűlöletkeltéssel, a rasszizmussal szemben, akkor lehet azt az árnyjátékot abbahagyni ebben az országban, amelyik mérgezte az elmúlt húsz évben a magyar közéletet, ha a XX. századi magyar traumák irányába egyenlő tisztelettel
