Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 4 (197. szám) - A szélsőségesség, a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái elleni határozott fellépésről szóló országgyűlési határozati javaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik):
5057 fordulunk, és egyenlő tisztelettel fordulunk azok felé is, akiknek a családját történetesen a trianoni országvesztés nyomorította meg. Egyféle mérce van: nem léphet fel hitelesen a külhonban élő magyarok védelmében az, aki Magyarországon, itt a magyar par lamentben gyűlöletet kelt, de nem állhat ki (Taps az LMP padsoraiban.) hitelesen a rasszizmussal szemben a magyar parlamentben az, aki nem tiszteli (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) például a trianoni emléknapot (Az elnök ismét csenget.) , nem tiszteli azokat a képviselőtársakat, akik például ma a trianoni megemlékezésekre kívánnak elmenni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra kö vetkezik Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Erről a javaslatról, azt gondolom, az általános vitában már mindent elmondtunk, ami e lmondható. Két kiváló módosító indítvánnyal éltünk. Nem támogatták, ezért elfelejthetik azt, hogy naponta tíz percet rettegjenek itt a Házban, amit igyekeznek minden egyes alkalommal megtenni. Önök ma, 2012. június 4én nem érezték fontosnak azt, hogy néhá ny percben részt vegyenek a magyar történelem, a magyar nemzet számára legfontosabb és legtragikusabb eseményén, ellenben fontosnak érezték azt, hogy név szerinti szavazást kérjenek egy ilyen, hogy is mondjam, a kettős mérce legklasszikusabb elemeit felvon ultató javaslatról. És akkor térjünk egy picit a lényegre: önök folyamatosan büntetőjogi kérdésekben akarnak politikai eszközöket formálni, politikai eszközökre szert tenni. Csak egyetlenegy példát szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Például itt van az önök által is folyamatosan számon kért eset, amikor a Jobbik valamely képviselője valamilyen hozzászólásában kimondja azt a bizonyos fogalmat, hogy cigánybűnözés - minden egyes alkalommal elmondtuk, hogy nem kollektíve értjük, hanem egy sajnálatos jelensé g szociokulturális értelmében , akkor önök minden esetben összehívták a rendkívüli házbizottságot, az ENSZ BTt, a NATOcsúcsot és minden olyan létezőt és létezhetetlent, amellyel úgy érezték, hogy felléphetnek ellene. Ugyanezt tette a magyar közszolgálat több különböző csatornája a kampányfilmünkkel, amelyben benne volt ez a kifejezés. Aztán mi történt? A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy igen, nem kollektív megbélyegzésről van szó, hanem egy jelenség leírásáról. Ennyit erről. Mi a törvényeket tartj uk, úgyhogy ehhez kívánjuk az önök hozzáállását is a jövőre nézve. Még egyszer: önök föl akarnának, föl szeretnének állítani egy olyan bizottságot, amely majd megmondja, hogy mi szélsőséges és mi rasszista, vagyis majd önök akarják elmondani, hogy ki kiben kelt félelmet, ki kit gyűlöl jobban. Azt gondolom, hogy ezt a kettős mércét el kellene végre felejteni. És szégyen, gyalázat, hogy önök a mai napon ezt tartják a legfontosabbnak, erre kérnek név szerinti szavazást, és ezen kezdenek el megint rettegni. Sze retnék idézni egy klasszikust az önök indokolásából: “A Magyar Szocialista Párt képviselőinek a gyűlölet megfékezésére irányuló erőfeszítései azt célozzák, hogy az emberi méltóság hatékonyabb védelmét élvezhessék, hogy ma ne kelljen félni embereknek, békés állampolgároknak…” s a többi. “Tudjuk és valljuk, hogy a megoldás nemcsak a jog eszközeivel érhető el. A gyűlölet megfékezése valamennyiünk közös felelőssége, akár úgy, hogy a látszatát is elkerüljük a gyűlöletterjesztő nézetek, képviselők s a többi közös ségvállalásával.” Na most, kérem, akkor mondok önöknek egy szót: magyargyűlölet. Ki az, aki a legtöbbet tett azért, hogy ez a jelenség napi szinten tapasztalható egyes körökben, sajtóorgánumokban, közéleti eseményeken, különböző televíziókban, újságokban, hírportálokon s a többi? És arról nem beszélek, hogy önök mit művelnek Magyarországgal és a magyar társadalommal külföldön.
