Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 4 (197. szám) - A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - DÚRÓ DÓRA (Jobbik):
5048 Az LMPben nagyon fontos szempont az, és az oktatási gondolkodásunkban is fontos szempont az, hogy ne fordítsun k hátat, ne csak kritizáljunk, hanem valamifajta konstruktív megoldási javaslattal is előjöjjünk. Amikor is lezajlott ez a vita, és utána a plenáris elé kerültek a módosító javaslatok szavazásra, akkor a kormánypárt, önök, olyan fejetlenül nyomogatták a go mbokat, hogy tulajdonképpen elfogadtak kettő darab egymással ellentétes, ellentmondó módosító javaslatot, amire aztán később jómagam hívtam fel néhány prominens személy figyelmét, hogy itt nem koherenciazavarról van szó, hanem tartalmi ellentmondás van a b eadott és megszavazott módosító javaslatok között. Ezért tartunk most sajnos itt, ahol tartunk. Egy nagyon fontos vita folyt arról, hogy kelle közismereti képzés a szakképzés rendszerében. Sajnos, sok olyan fideszes politikus ül a teremben, akik azt gondo lják, hogy erre nincs szükség. Elhangzottak olyan mondatok is, hogy nem biztos, hogy egy fodrásztanulónak kell matematikát tanulni. Én ezzel maximálisan nem tudok egyetérteni. Abban egyetértünk, hogy az általános iskola rendszerét is meg kell reformálni, é s olyan gyerekeket kellene a rendszernek kibocsátania, akiknek nincsenek részképességzavaraik, nem jönnek írásolvasás problémákkal a szakképzés területére. Ezt mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy nem lehet a közismereti tantárgyakat lefejezni a szakképzés rendszerében. Annyi elmozdulás történt, hogy a legfeljebből legalábbra ment át a közismereti tantárgy meghatározása a törvényben. Én a vitában is azt mondtam, hogy ha elmozdulást látok, akkor mindenképpen támogatni fogom ezt, hiszen jómagam is b eadtam egy ilyen jellegű módosító javaslatot, amit természetesen nem fogadtak el. Úgyhogy azt gondolom, gondolja végig mindenki, hogy mennyiben fog ez a törvény lehetőséget adni az iskoláknak arra, hogy valóban betartsák azt a kötelezettséget, hogy közisme reti tantárgyakat oktatni kell és milyen szinten, hogy olyan versenyképes fiatalok jöjjenek ki a szakképzés rendszerében, akik megállják a helyüket nemcsak a magyar munkaerőpiacon, hanem Európában egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK (J akab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Dúró Dóra képviselő asszony, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó. DÚRÓ DÓRA (Jobbik) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárto kban uralkodó fejetlenség legékesebb bizonyítéka a szakképzési törvénynek ez a módosítása, hiszen hétről hétre változtatgatták az álláspontjukat, és még a mai napon, a zárószavazás napjára sem döntötték el, hogy a közismereti tárgyak arányának tekintetében melyik álláspontot képviselik. Az általános vita során ugyanis a kormánypárti képviselők még amellett érveltek, hogy a közismereti tárgyak aránya a szakképzés rendszerében legfeljebb 33 százalék legyen, majd az oktatási bizottság fideszes elnöke és több e llenzéki képviselő is, sőt, egyhangúlag az oktatási bizottság felháborodását fejezte ki ezzel kapcsolatban, és ennek homlokegyenest az ellenkezőjét nyújtotta be, a legfeljebb szót legalábbra cserélte több módosító javaslat is. Akkor a ré szletes vitában ezt követően a kormánypárti képviselők, akik részt vettek ezen, úgy tettek, mintha ők mindig is ezen az állásponton lettek volna, és semmi nem történt volna, holott éppen a legfeljebb szót legalábbra cserélték ki a módosító javaslatok, ami homlokegyenest az ellenkezője annak, amit az általános vitában képviseltek. Majd a módosító javaslatok szavazása során két verziót is megszavaztak, az egyik az, ami ezt a legalábbot tartalmazza, a másik pedig az, hogy pontosan 33 százalék legyen a közismer eti tárgyak aránya a szakképzés rendszerében. Az egész eljárás legnagyobb szégyenfoltja talán az, hogy az egész módosítás mindössze egyoldalas, és ehhez Kara Ákos képviselő úr egy több mint kétoldalas zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújt be. A biz ottsági ülésen, illetve a parlament plenáris ülésén mintha a másik párt képviselőivel kellett volna vitatkoznunk, hiszen a bizottságban az oktatáspolitikusok egyetértettek azzal, hogy a
