Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A budapesti Istvánmező rehabilitációs programjáról, kiemelten a Budapesti Olimpiai Központ integrált rekonstrukciójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KOLBER ISTVÁN (független):
4866 tárta elénk ezt a törvényt, mármár csak a metszéspontok felsorolása hiányzott az expozéból és a vitából. Azt gondolom, az eddigi hozzászólások is indokolttá teszik, hogy válassz unk. Válasszunk abban, hogy milyen megközelítéssel fogjuk eldönteni ezt a kérdést, vitatjuk meg ezt a kérdést. Az egyik megközelítési lehetőséget Becsó Zsolt képviselő úr választotta, amit nevezhetnék egy érzelmi megközelítésnek, duzzadt az erőtől, az érze lemtől, a sportszeretettől a megközelítése. Teljesen egyetértek azzal, hogy Nógrád megyében ritka a szalagátvágás, különösen az elmúlt két évben - ha volt is az elmúlt két esztendőben, azok olyan fejlesztések voltak, amelyeket korábban még az Új Magyarorsz ág fejlesztési terv idején indítottak , és hogy szükség lenne még több szalagátvágásra, még több beruházásra, mert az növekedést jelentene, munkahelyteremtést jelentene, a szociális és életkörülmények javítását jelentené. Nyilvánvaló, hogy ez aztán összef ügg majd azzal a kérdéssel, hogy ha van is egy kis pénze ennek az országnak, akkor azt mire fordítsuk, merthogy az európai uniós fejlesztések lelassulásának, leállásának egyik oka, azt gondolom, a finanszírozási problémák kérdése. Aztán ez az érzelmi megkö zelítés, hát, mármár könnyezett az ember, amikor párhuzamot vont az ifjúság útja és a létesítmény megvalósítása körül. Említette, hogy az elmúlt években itt a fiatalokat külföldre küldték. Ez egy nagyon tetszetős mondat a mai kormánypártok részéről. Tudju k, hogy onnét ered. Viszont az pedig ténykérdés, hogy éppen ezekben az években hagyták, hagyják el nagy számban fiatalok Magyarországot, és ami probléma, hogy nem úgy mennek el, hogy elmegyek, tapasztalatot szerzek, pénzt szerzek, és majd visszajövök, hane m sajnálatosan sokan úgy mennek el, hogy nem akarnak visszajönni. Azt gondolom, hogy ez viszont az önök politikájának a következménye. Nyilvánvaló, hogy a sport szeretetére való apellálás helyes. Szép dolog a sport, nagyon sokan kedvelik, kedveljük a sport ot, annak különböző ágazatait, azonban ha egy Országgyűlésnek, egy kormányzatnak, egy politikusnak, egy államférfinak választania kell különböző kérdések közül, akkor én bizony nem az érzelmi, hanem inkább a racionális megközelítést választanám, különösen egy ilyen időszakban, mint most, amikor válság van, amikor az ország gazdaságában nagy gondok vannak, amikor az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, és folytathatnám, az önkormányzat területén komoly gondok vannak, ebben az esetben bizony én ezeke t tenném első helyre, vagy a sporton belül is differenciálnék, mert erre azért van lehetőség. Ne feledjük el, hogy egy jó évvel ezelőtt vagy másfél évvel ezelőtt önök akkor arra hivatkoztak, hogy a mindennapos testnevelés az egyik legfontosabb dolog. Hát k érdezem én, hogy hol valósították meg a mindennapos testnevelést, megvalósítottáke annak a feltételeit, a technikai - épület, sporteszköz szempontjából , vagy éppen a személyi feltételeit bevezettéke, beillesztettéke ezt így a tanrendbe. Vagy aztán ott van a tömegsport, az emberek tömegeit érintő széles körű sportolás, amely az egészség megőrzését inkább szükségessé tenné. Én ezt a törvényt úgy nevezném, hogy lex stadion. Azért lex stadion, mert már a preambulumában is az ország gazdaságának és turizmus ának az élénkítését tűzi ki célul, de mindenfajta hatástanulmányt mellőz ez a törvény. Nyilván a sportnak vannak, lehetnek turisztikai és szoros gazdasági kapcsolatai, vannak is, de itt, e helyütt ezt önök nem építették fel, nem elemezték, és nem mutatták be megnyugtatóan itt a parlamentben, hogy ez megvalósítható lenne. Elhangzott, hogy 1 milliárd forint van az előkészítése. Pár órával ezelőtt meg arról beszéltünk, hogy az egyik fontos célunk az lenne, hogy elkerüljük az adófizetést, és ennek a módszere, l ehetséges eszköze a takarékosság. Miközben itt most egy körülbelül 60 milliárdos projektről beszélünk, hogy pontosan mekkora az összeg, azt ugye senki nem tudja, mindeközben a házőrségre 23 milliárdot költenek, a Kossuth térre 1015 milliárdot, több milli árdot a TEKre, a nemzetközi együttműködési rendszer keretében véleménynyilvánításra 12 milliárdot, aztán ott van a debreceni stadion, itt van most ez az olimpiai központnak nevezett stadionkomplexum, de ott van a MOL több száz milliárdja vagy éppen a Ráb a 150 milliárdja. Ha mindezt összerakjuk, akkor ezek súlyos 10 és 100 milliárd forintot jelentenek, miközben az ország teherbíró képessége alacsony. Joggal vetheti fel
