Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4799 lehet, hogy bejelentették, hogy a következő két évben nem várható új adófajta, ugyanakkor azok a rettenetes számok, amelyek a gazdaságot jellemzik, legalábbis ijesztőek a tekintetben, példának okáért az államadósság tömegét vizsgálva megállapítható az, hogy a 2010es váltáshoz képest ön öknek több mint 1400 milliárddal sikerült növelniük az államadósságot úgy, hogy közben állami érdekeltségű vagyont vontak be az államadósság csökkentésére. Tehát látható, hogy az adósságcsökkentés érdekében vívott harcuk tökéletes kudarc. A munkahelyteremt ésről ne is beszéljünk, hiszen itt is látható az, hogy mintegy 1900zal több betöltött álláshely található Magyarországon, mint a kormányváltáskor volt. De ha ezt súlyozzuk a több mint 30 ezer közmunkással, akkor látható az, hogy a produktív szférában, az egészséges gazdasági szférában betöltött álláshelyek száma bizony adott esetben még kevesebb is lehet, mint 2010ben volt, és a legrettenetesebb tényadat az, hogy 2008hoz képest pedig egészen bizonyosan kevesebb. Tehát látható az, hogy körülbelül gyurcsán yi szintre sikerült eljutni a munkahelyteremtés tekintetében az önök gazdaságpolitikája által. Mindezek fényében, az általam felsoroltak fényében talán már érthetővé válik a laikus néző számára is, hogy miért vetnek ki újabb és újabb adókat. Azért rettenet es egyébként ez a jelenségsorozat, mert kétféle irányban mozdult el az adófilozófiájuk. Vagy az úgymond nagy szétterülésű adókat választják, amelyek lényegében kikerülhetetlenül érintenek mindenkit Magyarországon - vagy közvetlenül, vagy áthárítva , ez az egyik rész. A másik pedig, ami a távközlésinél szóba került, olyan ágazatokat sújtanak extra sarcokkal, extra terhekkel, amelyek a gazdasági növekedés motorjai lehetnének a XXI. században, adott esetben a távközlési szektorról ez mindenképpen elmondható. Tehát nagyon rosszul választják ki az adóztatott szektorokat, amikor pedig nagy szétterülésű adóformákat választanak, akkor kikerülhetetlenné teszik ezek megfizetését, tehát nem súlyoznak aszerint, hogy ki milyen szeletet hasít ki a közszolgáltatásokból, é s ki az, aki nem vett részt a közteherviselésben az utóbbi 22 év során. Tehát látható az, hogy egészen elképesztő gazdaságfilozófia alapján a nadrágszíj folyamatos szűkebbre, szűkebbre húzásával próbálnának kikerülni ebből a csapdából, ami még soha sehol n em sikerült a világon, ezért e gazdaságfilozófia átgondolására kell hogy kérjük önöket, adott esetben olyan javaslatainkat is felerősítve, felmelegítve, mint amilyen a szociális bankszámlát illető volt. Látható az, hogy lényegében mindenki rá van Magyarors zágon kényszerítve arra, hogy bankoljon valamilyen formában, legalább a nagycsaládosok és legalább a nagy szükséget szenvedők esetében óriási szükség lenne egy tisztességesen működő, a magyar államot a hátterében tudó bankra, pénzintézetre akár a takaréksz övetkezeti rendszer felerősítésével, ezen belül pedig egy olyan szociális bankszámlakonstrukcióra, amelyen belül megvalósítható lenne a lényegében ingyen való bankolás azok számára, akik ezt lényegében igénylik és akik jogosultak lennének rá, tehát nyilvá nvalóan nem a nagyvállalkozói rétegre gondolunk elsősorban. De azt felháborítónak tartjuk, hogy az egyszerű kisember lényegében képtelen kikerülni azokat az áthárítási formákat, amelyekkel a bankok, a pénzintézetek - és még egyszer mondom, tisztelet a kivé telnek - illetik, és látni kell azt is, hogy még mindig mintegy 7882 féle olyan áthárítási jogcím létezik a magyar pénzügyi rendszerben, amelyről elmondható, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok nem zárják ki egyértelműen, hogy ilyen vagy olyan utakon át hárítsák ezeket a tételeket. Ezek közül a hitelekbe történő beárazás csak az egyik; a tranzakciókba történő beárazás a másik, a kártyadíjakról lévén szó csak a harmadik, amiről beszélhetünk. Tehát látható az, hogy itt egy olyan felsorolás igényel jogi, kod ifikációs azonnali rendezést, amely még mindig feszítően hárul erre a szektorra, és amely folyamatosan lehetővé teszi ezen adófajták áthárítását, mondanak önök bármit, akkor is sajnálatos módon ez megvalósul, hiszen egészséges piaci versenyről ebben a szek torban sem beszélhetünk Magyarországon. Így tehát a versenytől várni ezen áthárítások megakadályozását enyhén szólva naiv gondolat, sokkal inkább hatékony lenne egy olyan monitoringrendszer kiépítése, amely folyamatosan tudja nyomon követni, szemrevételezn i azt, hogy ki milyen tételt kire hárított át, és valójában ki fizeti meg a Széll Kálmán
