Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
479 Jelenleg a magyar devizahitelezés ott tart, hogy 1 százalék alatt van a svájci frank alapkamata, a magyar átlagos kamatszint pedig, ami a devizahiteleknél kialakult, 1011 százalékos. Képviselőtársaim! A különbség ordító, több mi nt kétszer akkora az a szupernyereség, amit a bankok a hazai bankszektor itteni tevékenysége révén kaszálhatnak. (11.00) És jelenleg ehhez úgy asszisztál a kormány, hogy magát győztesnek hozza ki a jelenleg előttünk fekvő árfolyamgátas konstrukcióból, holo tt egyébként kőbe véste, biztosította a bankok nyereségét. Képviselőtársaim, ehhez asszisztálni nem lehet. Egyetértünk azzal, hogy meg kell menteni a devizaadósokat. Egyetértünk azzal, hogy szükség van az árfolyamgátra, de rá kell arra is mutatnunk, hogy a bankok szupernyereségéhez a kormány nem mert hozzányúlni. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a következő kormányzati ciklusra terheli ennek az elrontott gazdaságpolitikának az összes költségét, mert 2017től ezeket a pénzeket kamatostul be kell fizetniük az ügyfeleknek. Megoldás, igazi megoldás tehát továbbra sem született. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszöntöm a tisztelt Házat és a munkánkat figyelő televíziónézőket is. Átvettem az alelnök úrtól az ülés vezetését . Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, ugyancsak Jobbik. Z. KÁRPÁT DÁNIEL , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészt örömünket is ki kell hogy fejezzük a tekintetben, hogy ú jra foglalkozhatunk a devizahitelkárosultak kérdésével. Talán praktikusabb lett volna másfél évvel ezelőtt elkezdeni az érdemi munkát e tekintetben, hiszen látható, hogy amikor rögtön a parlamentbe kerülésünk után elkezdtük hangoztatni ezt a problémát int erpellációk, azonnali kérdések formájában, jobbára az értetlenség volt a válasz, mintha azt se tudták volna, hogy miről van szó. Szerencsére most már eljutottunk oda, egyébként kellett ehhez a Jobbik kiterjedt aláírásgyűjtő kampánya, az alulról jövő társad almi felháborodás felerősítése, hogy végre foglalkozhatunk valódi kérdésekkel. Én a tekintetben is visszaigazolva érzem magunkat egy kicsit, hogy talán ez a végtörlesztés annyira nem sikerült jól, mint ahogy ezt önök tervezték, és ezért van most szükség az árfolyamgát 2.0s verziójának a kiterjesztésére. Mondhatom ezt azért, mert bár a végtörlesztésről a végleges adatok majd csak a hónap végén kerülnek bárkinek is a kezébe, azért az látható, hogy az összes hiteles tekintetében mintegy 1819 százalék tudta e zt igénybe venni, jobbára a szerencsésebbek, tehetősebbek, azok, akiknek volt a kredencben vagy a párna alatt 2030 millió forintjuk, vagy azok, akik óriási áldozatvállalással, a család többi részétől összekoldulva, összeszedve ezt a pénzt, ki tudtak szaba dulni a csapdából. De ez nem egy elvárható magatartás egy átlagos magyar polgártól, aki átlagos hazai fizetésből kell hogy megéljen. Ez önmagában nem kis kihívás és küldetés. Erre rátenni a végtörlesztés kényszerét, enyhén szólva durva ahhoz képest, hogy a bankokat igazából senki nem számoltatta el azon kártételeikért, amelyeket tanúsítottak ezen folyamatábrában. Az pedig látható, ami bizottsági szinten is elhangzott, miszerint a végtörlesztéssel milyen sok magyar család szabadult, és hogy ez majd felpörget i a belső fogyasztást, és majd ezek a családok végre elkezdenek valódi, kiterjedt önépítő életet élni, ez általás. Egyrészt a tekintetben áltatás, hogy a szabadult végtörlesztőknek több mint a negyede, mintegy 26 százaléka forinthitelre váltotta a devizahi telét. Lehet, hogy itt kicsit könnyebb a teher, de attól még ott van a teher. Tehát nem fogyasztani fog, nem a magyar kis- és középvállalkozók termékeit fogja felvásárolni, hanem továbbra is törleszteni fog. Aki pedig családon belül kért kölcsön, vagy a ro konoktól kért kölcsön, az a rokonok irányába kell hogy törlesszen. Tehát ettől a belső gazdaság felélénkülése önmagában nem várható. Elég gyermeteg elgondolás volt ez, de fontosnak tartottam egykét mondatban ezt leleplezni
