Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
480 és reagálni rá, hiszen ha ilyen mögöttes mozgatórugók irányítják a kormányt a hasonló előterjesztések asztalra tétele közben, akkor bizony nagy a baj. Azt is elmondtuk, hogy viszont minden olyan előterjesztést támogatni fogunk, ami legalább háromnégy hitelest, adóst támogat. Ez is ezek közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy ha bárkit sikerül kiszabadítani a csapdából, vagy csak levegőhöz juttatni, ezt önmagában elfogadható eredményként kell konstatálnunk, csakhogy lehetne jobban. Az árfolyamgát második verziója biztos, hogy jobb lesz egyébként , mint az első, ami érdeklődés hiányában lényegében majdhogynem elmaradt. Pár ezer embert érdekelt, rajtuk sem tudott érdemben segíteni. Tehát látható, hogy új konstrukciót kellett kitalálniuk. Nagyon helyes, hogy belátták a hibájukat, és megtették, itt va n előttünk az új konstrukció. Azáltal, hogy háromról öt évre tolják ki a gyűjtőszámlán halmozódó, elkülönített tartozást, ami aztán majd öt év után szakad az adós nyakába - elképzelhető, hogy nem a teljes kamatokkal terhelt összeggel, de a tőketartozás biz tosan a nyakába szakad , önmagában azt értük el, hogy levegőhöz juttattunk embereket, ez nagyon fontos dolog. Azt is végig kell ugyanakkor gondolni, hogy mi lesz utána. Nem nehéz kiszámolni, hogy az öt év alatt halmozódó tőketartozás és kedvezményes kamat tal ellátott tőketartozás nagyjából ugyanakkora terhet fog jelenteni öt év elteltével, mint amekkorát jelentett volna három év alatt a nagyon súlyos kamatokkal terhelt, szinte mármár piaci konstrukció. Tehát öt év után ugyanakkora teher szakadhat az adós nyakába, mint szakadt volna három év után, arányaiban mindenképpen. És el kell gondolkodni azon, hogy aki sajnálatos módon nem tudta a hitelét tisztességesen törleszteni, rajta kívül álló okokból jobbára, ezt tegyük hozzá, az mitől fog tudni öt év után egy rá visszaszálló tőkeösszeget újfent törleszteni, már új feltételek mellett. Erre azt a választ, pontosabban felvetést kaptuk bizottsági szinten, hogy nagyon remélik, hogy a Fidesz csodálatos gazdaságpolitikája öt év alatt akkora fellendülést hoz majd Magy arországon, hogy mindenki fizetőképes lesz, több lesz az emberek zsebében, és egyáltalán újra lehetségessé válik a hitelek törlesztése. Én nem tudom, hogy ezt mire alapozták. Az egykulcsos adó “sikertörténetére” vagy pedig arra, hogy minél több multit és ö sszeszerelő üzemet sikerül az országba csábítani, és ezek itteni tevékenységétől várnak minimális, GDPben mért növekedést, aminek egyébként semmi köze nincsen a magyar gazdasághoz? Ezek a várakozások alaptalanok, kérem szépen. A magyar gazdaság tekintetéb en a fellendülés alapjai hiányoznak, pontosan azért, mert nincsen magyar kézben lévő sikeres gazdasági ágazat. Nincsen! Mindenhol a külföldiektől leszedett morzsákból él Magyarország, gondoljunk csak az autógyártásra, a gépgyártásra, az itt lévő multik tev ékenységére, amelyek adózatlanul visznek ki ezermilliárdokat. Nincsen sikeres, magyar kézben lévő gazdasági ágazat. A munkahelyteremtés tekintetében önök szintén kudarcot vallottak. Én elismerem, hogy ennek vannak olyan faktorai, amelyek önökön kívül állna k, tehát vannak kívülálló világgazdasági okok is, és vannak belső piaci, gazdaságpolitikai okok. Emellett az adórendszer teljes kudarcát már említettem, tehát amit egykulcsos adózás címén csináltak, ez mindenki számára nyilvánvaló, aki a fizetési papírját az év első hónapjaiban átvette, és adott esetben azt látta, hogy kevesebb a rajta szereplő összeg, mint korábban, vagy mint indokolt lenne. Tehát elmondható az, hogy egy teljesen elhibázott gazdaságpolitikától várják, várjuk a csodát - pontosabban mi nem v árjuk , de ettől önmagában még nem fognak a devizahitelesek megmenekülni. Adódik a kérdés, hogy mi történik azokkal, akiken senki nem segít. Nem volt pénzük végtörleszteni. A Nemzeti Eszközkezelőből is kiesnek, amit a legrászorultabbak számára találtak ki elvileg, csakhogy van egykét kikötés az eszközkezelőkonstrukcióban. Egyrészt legyen a károsult rászorult. Itt a rászorultságot egy olyan sávban állapították meg, hogy ha az egyik szülőnek már normálisan fizető, normális munkahelye van, akkor már túl jól keres ahhoz, hogy az eszközkezelő segíthessen rajta. Továbbá a banknak is engedélyeznie kell az ügyletet. Hát milyen dolog az, hogy
