Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 29 (195. szám) - A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4763 Minőségi reklamációk is igen gyakran merülnek fel a kereskedelmi láncok részéről a beszállítók termékeivel kapcsolatban, amit a kis vállalkozó, a beszállító igen nehezen tud bizonyítani, tehát egy ellenerőt felmutatni annak érdekében, hogy bizony az ő áruja semmiféle minőségi kifogással nem illethető. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a lánc nemes egyszerűséggel felfüggeszti azokat a kifizetéseit, amelyek az adott kisvállalkozót, középvállalkozót, beszállítót érintik, addig, amíg ezek a jogviták, disputák nem zárulnak le. És nyilvánvaló, hogy ezek erőből fognak lezárulni, annak a javára, aki erősebb, vagy méretgazdaságossági szempontb ól nagyobb ellenerőt képes kifejteni. Olyanról is hallottunk, hogy “büntetésből” - itt idézőjelben mondom a büntetést - az érintett kisvállalkozó, vállalkozó egyéb, másfajta árui, árucsoportjai sem kerülhetnek az érintett láncolatba jogvita vagy pedig egy egyszerű elszámolási vita esetén. Vagy pedig a kereskedelmi lánc szándékosan rendel akkora mennyiséget egy kistermelőtől, amiről ő maga tudja, hogy képtelen az a gazdálkodó előállítani, de mivel egy akkora, teljesíthetetlen mennyiséget berendelt, már hivat kozhat a szerződés nem teljesítésére, és kötbért számíthat fel. Tehát látható, hogy olyan széles fegyverarzenál áll ezen nagy láncolatok rendelkezésére, ami mindenképpen megköveteli a velük szemben való komoly és hatékony fellépést. Én azt mondom, hogy ez az előterjesztés ebbe az irányba mutat, és abszolúte jó elképzeléseket tartalmaz, ugyanakkor, ha ezt kiegészítenénk egy még szélesebb fegyverarzenállal, ami a termelőket, gazdálkodókat, beszállítókat védi, akkor azt hiszem, hogy már pár éves távlatban is k omoly, statisztikailag mérhető eredményeket érnénk el. Az egyik idézőjeles “kedvencem” ezek közül a névtelen panaszbejelentés intézményének az erősítése, amit nagyon jó lenne erősíteni, még tovább erősíteni, és csatolni minden fó rumon, adott esetben ehhez is, hiszen egyértelmű és látható az, hogy nagyon sok beszállító nem is meri jelezni a problémát, hiszen egy viszonylag szűk piacon, viszonylag szűk piaci szegmensek között egész egyszerűen úgy érzi, hogy elveszítheti azt az egyet len bevételi forrást, ami őt megtarthatja. És az is látható, hogy még a mikrovállalkozásoknál is 4849 százalékra teszik átlagosan a magyar piacon a nagy kereskedelmi láncoktól való függést, és ahogy megyünk föl a cégek méreteiben, ez annak függvényében nö vekszik, 70 százalék fölé egészen. Tehát látható az, hogy óriási a kiszolgáltatottság mind a gazdálkodók, mind a termelők, mind pedig a kisvállalkozók, a szó szerinti klasszikus beszállítók esetében. Éppen ezért az akciózás szabályozásakor végig kell gondo lni azt is, hogy a magyar gazdák, termelők érdekei ne sérüljenek semmilyen útonmódon, ugyanakkor ne lehessen az ő termékeiket olcsó, silány importtal helyettesítve, árukapcsolással, bármi mással kiszorítani vagy adott esetben hátrányos helyzetbe hozni a t ermelőt, hiszen ez jellemző ma. És legalább ilyen fontosnak tartom azt, hogy a büntetési tételek tekintetében egy drákói szigorúságú fogyasztóvédelem végre tegye le a névjegyét. Egyébként GaudiNagy Tamás képviselőtársam is hozzájárult ehhez egy nagyon sik eres, általam sikeresnek tartott módosító indítvánnyal egy másik előterjesztés kapcsán, ahol ezen multinacionális láncolatokra kivethető bírságokat, büntetéseket drámai mértékben növelte olyan szintre, ami már valóban egy drákói szigorúságú fogyasztóvédele mhez áll közel, és elrettentő erővel bírhat. És nem sorolom tovább, hogy nyilvánvalóan a helyi piacok erősítése, a közétkeztetésbe történő egészséges magyar termékek további bevonása óriási eredményeket érhet el ezen a területen is. (19.00) Az iskolatejpro gram kapcsán is, amikor azt olvasom, hogy az iskolatejprogram során növelni kellene a hazai áru arányát, akkor egy kicsit elképedek, hogy egyáltalán hogyan kerülhetett bárhol, akár egy szomszédos országban is idegen áru adott esetben egy hasonló programba. Hiszen természetszerű kellene hogy legyen, hogy egy adott nemzetállamban csak az ottani termelés felszívásával és annak a szétterítésével lehet hasonló programokat véghezvinni. Nagyon remélem, hogy ez nálunk is természetes lesz hosszú távon.
