Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 29 (195. szám) - A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
4759 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztes ségtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény módosításáról szóló T/7033. számú törvényjavaslat is a tisztességes kereskedelmi kultúra kialakítását szeretné előmozdítani. Kérem, hogy felszólalásaikkal továbbra is támogassák az elő terjesztő indítványát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) (18.40) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Gőgös Zoltán képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr! GŐGÖS ZOLTÁ N (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Balázs mondta mint előterjesztő, ez viszonylag egyszerű és szerintem gyorsan elfogadható törvényjavaslat lesz, és miután már mindenki felolvasta a teljes általán os indoklást, meg az összes olyat, amely azt indokolja, hogy miért kell támogatni, én nem folytatnám ezt a sort. Annyit azért mondanék, hogy azért azt tudni kell, főleg azoknak a képviselőknek, akik nem voltak képviselők az előző ciklusban, hogy ezt a törv ényt egy kényszer szülte. Egy olyan kényszer, amelyről most is azt gondolom, hogy jobb lett volna, ha kódex születik ebben az ügyben. Azt is látjuk, hogy a jogszabályok mindig arra ösztönzik az érintett feleket, hogy valamilyen módon kijátsszák őket. Egy e tikai kódexet pedig úgy lehet megalkotni, hogy mindenképpen konszenzusnak kell születnie, és a legjobb arra az esetre, ha ilyen vitás ügyek vannak, ugyanis a nyilvánosság erejét én mindig sokkal erősebbnek tartom, mint a kódexet. Néhány nagyáruház elkezdte , hogy milyen szinten értékesít magyar árut, és nagyon büszke magára, hogy 74 százalékban magyar árut értékesít. Azt gondolom, a kódexben 80 százalékot fogadtunk volna el, én roppantul sajnálom, hogy az akkori Versenyhivatalt egyszerűen nem lehetett meggyő zni arról, hogy ez nem kartellezésről szól, hanem egyszerűen arról szól, hogy egy termékpálya szereplői, majdnem úgy mondom, a szántóföldtől az asztalig megegyeznek valamiben. Ez nem ármegállapodást jelentett volna, hanem egyszerűen annyit jelentett volna, hogy sokkal jobban kontrollált módon lehetett volna kezelni ezeket a fogyasztói ügyeket. De miután ez akkor nem sikerült, első nagy haragunkban, hál’ istennek konszenzussal elfogadtuk ezt a törvényt, és a két év bebizonyította, hogy itt azért mind a két o ldalon elég attraktív gondolkodók vannak, és próbálják nyilván a megfogalmazásokban és a különböző szerződési kitételekben lehetőleg minél nehezebb helyzetbe hozni a másikat. Egyébként ezeknél az ügyeknél jön elő az a probléma is, és a kódexvitában is talá n ez volt a legnagyobb gond, hogy ez a magyaráruügy azért is izgalmas, mert a végén már nem a kereskedőkkel kellett vitatkozni, hogy mi is a magyar áru, hanem a termelők és a feldolgozók vitatkoztak azon, hogy valójában mi is az a magyar áru. Remélem, hog y valamire jutunk majd abban az ügyben is. Azért persze ne legyenek illúzióink, az, hogy olyan szinten mondunk ki bármit is magyar áru kapcsán, ami szembemegy az európai joggal, az nem lesz jó, tehát én ebben is inkább az ilyen megegyezéses és nem a jogsza bályi megoldásokat preferálnám. Azt javaslom az államtitkár úrnak, én másfél évig kínlódtam ezzel a kódexszel, neki is van még legalább kettő, reméljük, gondolom, mondhatom úgy, hogy ő is reméli, és talán neki kellene szaladni újra ennek az ügynek. Lehet, hogy most egy kicsit máshogy állna hozzá ehhez a Versenyhivatal. Most nem idézem, hogy akkor mit mondott a Versenyhivatal elnök asszonyának az akkori miniszter úr, hogy hány nyelvvel érdemes csak valakinek a hátsó felét kezelgetni, de az tény, hogy egy oly an szintű megállapodást tettek tönkre egy pillanat alatt, amelyből aztán nyilván mindenki kivonult abban a pillanatban.
