Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 18 (191. szám) - Bejelentés a budapesti Istvánmező rehabilitációs programjáról, kiemelten a Budapesti Olimpiai Központ integrált rekonstrukciójáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
4330 a focirajongók ezért jól elátkoznak engem, mégis el kell mondanom, hogy így gondolom, mert akkor lenne egészséges a társadalom. Helyes az is, hogy a testnevelést öszt önzi, és helyes az is, amit Hadházy úr elmondott, hogy más források bevonására is törekednek. Ennél a témánál, a sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló témánál szeretném, ha nagyon világos lenne államtitkár úr előtt, kormánypárti kép viselőtársaim előtt, hogy mindig is azt gondoltam, hogy az egyes kérdéseket az ügyek szempontjából kell megközelíteni, és nem onnan, hogy melyik politikai oldal csinálja. Tehát nem gondolom, hogy amit ebben a szabályozásban az előző kormányok csináltak, az minden tekintetben szuper jó volt, és amit a Fidesz csinál, az meg minden tekintetben rossz, és fordítva sem gondolom. Ezért szeretnék egy olyan javaslatot tenni, teljesen összhangban Pál Béla és Varga képviselőtársammal, hogy gondolja újra a kezdeményező ezt a témát. Ugyanis az nagyon helyes, hogy a sportingatlanokat a korábbi szabályozás is védte, volt egy szünet, hogy miért, azt majd egyszer megtudjuk, és most ez az új szabályozás is védeni akarja, és azt mondja, hogy a sportcélú ingatlanoknak jogi véde lemre van szükségük, hogy nem kevesebb, hanem több olyan ingatlan legyen, ahol lehet sportolni, és az egészséges életmódot, a fiatalok mozgásra nevelését szolgálja. Az, hogy hogyan csináljuk ezt, erről viszont érdemes vitatkozni, mert jóllehet, Varga képvi selő úr bebizonyította a hozzászólásában, hogy milyen jogi védelem alatt állt a korábbi időben, de hogy a gyakorlatban nem működött tökéletesen, szerintem ezt érdemes elismernünk. Nem működött jól. Ezt a jogi védelmet hol így, hol úgy, de ki lehetett játsz ani. Szerintem akik ma itt ülnek a parlamentben, mind a sport iránt elkötelezett képviselők, szerintem mindenkinek van egy sztorija, ami erről szól, hogy hogyan lehetett azt a szabályt kijátszani. Ezért azt gondolom - most már közjogász szakpolitikusként m ondom, nem csak a sportot szerető képviselőként , hogy érdemes lenne olyan jogi normát kigondolni, ami nagyobb garanciát ad. Ennél a szövegnél is nagyobb garanciát ad. Megmondom, hogy ezt milyen jogi technikával lehet elérni. Személyesen nem szeretem azt, amikor a jog méltányossági jogot ad. Ez soha nem jó. Ez mindig egy olyan kiskapu, amin úgy lehet közlekedni, ahogyan éppen gondolják. Nem megbántva senkit, hogy ezzel vissza akarna élni, Isten őrizz, jóhiszemű feltételezéssel élek, hogy a sportszakigazga tási szerv a legjobb tudása szerint fogja a méltányossági döntéseket meghozni. De mégis azt gondolom, hogy ha a jognak az a feladata, hogy normaként elrendeljen bizonyos szabályokat, akkor ebben a tekintetben is szerintem lehet több normativitást bevinni; tehát hogy kevesebb legyen a méltányosság, és még szigorúbb annak leírása, hogy milyen korlátok között lehetne egyáltalán ilyen méltányossági jogot gyakorolni. Mert persze az egy nagy vita, amit itt Kukorelly képviselőtársam hozzászólása elindított, hogy m i a helyes: ha azokat a régi sportcélú ingatlanokat, ami már történelem, hogy azokat védjük komoly forrásokkal, és találjuk meg a módját bármilyen módon, hogy megmaradjanak, vagy pedig ha az élet, a változás úgy hozza, akkor szigorú garanciákkal, és azt a célt szem előtt tartva, hogy sportcélra kerüljön visszaforgatásra, engedjük ezt. Ez szerintem egy értelmes vita. Ezt érdemes nem megsértődve vagy támadást gondolva mögötte fölfogni, hanem értelmesen végigbeszélni. Mert mind a kettő mellett szólnak érvek, e gy dolgot nem lehet, és szerintem ebben egyet tudunk érteni: azt nem lehet eltűrni, hogy úgy vonjanak ki sportcélú ingatlant ilyen típusú felhasználásból, hogy azt nem pótolják vissza valamilyen módon, és ezáltal ahelyett, hogy tágulna, inkább szűkül a leh etősége annak, hogy a fiatalok mozogjanak és sportoljanak. Azt gondolom tehát, hogy ez a törvény a céljait tekintve helyes. Erről beszéltek képviselőtársaim, Pál Béla képviselő úr is, Varga képviselő úr is, de hogy ezt a célt hogyan tudjuk elérni, ebben sz erintem még érdemes gondolkodni. S ha már ilyen témáról beszélünk, hadd mondjak el végezetül zárógondolatként egy hitvallást, egy saját, személyes meggyőződést. Amikor sportért is felelős miniszterként dolgoztam és a Testnevelési Egyetem tanévnyitóján besz édet mondtam, akkor láttam, hogy a testneveléshez profi
