Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 15 (189. szám) - A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
4122 Ez is szükséges, természetesen azt is megfogalmazva, hogy alapvetően arra is igény van, hogy ilyen, valóban színvonalas, valóban jól működő, az intézményi szférán kívüli tanműhelyek mint képző helyek meg tudjanak jelenni a továbbiakban. Tehát azt kérném, hogy próbáljunk meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) érdemi módon közelíteni a kérdéshez. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Ba lczó Zoltán) : A következő felszólaló kettőperces időkeretben Göndör István, MSZP. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában én is azt gondolom, hogy az 1. számú ajánlási pontot, amely Pokorni Zolt án képviselő úré, kellene még tovább fejleszteni, a következők miatt. Annyit hadd mondjak Babák és Kontúr Pál képviselő uraknak, hogy az előző ciklusokban, amikor a szakképzési törvényt módosítottuk, az mindig a kamarák egyetértésével történt. Ugyan Tukacs István beszélt róla, csak számomra ez így érdekes. Én megnéztem egy több mint száz évvel ezelőtti levelezést a képző intézmény és az akkori mesteremberek között, amely arról szólt, hogy a mesterember azt mondta, hogy minek egyáltalán, az iskola meg azt mo ndta, hogy több kell. A következő. Ugyan Sós Tamás már beszélt róla, de gondolják végig: itt csak általában meg van fogalmazva a Nemzeti alaptanterv. Ha most azt mondjuk, hogy 30 százalék, ebben a törvényjavaslatban ez azt jelenti, hogy ebben a képzésben, a szakképzésben részt vevő fiataloknak 30 százaléknyi idő áll rendelkezésre, hogy a Nemzeti alaptantervben rögzítetteket elsajátítsák. Tehát nem jó, ebben differenciálni kell, és hivatkozom a szocialista képviselőtársaimra, legutóbb Sós Tamás mondta, hogy szakmánként el kellene dönteni. Nem akarom visszahozni azt, amit az általános vitában beszéltünk, mert lehetnek olyan szakmák, ahol igenis több kell, ehhez kell a mi közös bölcsességünk, és ebben a témában nem jó, ha egy ilyen pongyola megfogalmazás van. K öszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót kettőperces időkeretben Osztolykán Ágnesnek, az LMP képviselőjének. OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. A Kucsák képviselőtársam által el mondottakra szeretnék reagálni. Arról a tanműhelykérdésről, amit ő felvetett, a 7., 8., 9., 10., 11. számú ajánlási pontok szólnak, és a 11. tartalmazza azt a javaslatot, amit Pokorni elnök úr terjesztett elő, hogy a tanműhelyek létesítésére, közreműködésé re a kormány egységes követelményeket állapítson meg. Természetesen a bizottság támogatta ezt a javaslatot, de ebben, hogy is mondjam, csak a kompromisszumkészség vezetett, legalábbis engem, ugyanis azt gondolom, hogy egy sokkal nagyobb probléma van ezzel, mégpedig az, hogy - ahogyan már mondtam, és ezt még számtalanszor el fogom mondani, ha szót kapok - soha ne felejtsük el, hogy a négy év három évre csökken. Hiába voltak szakmai érveink, nem sikerült elérni azt, hogy akkor lehet jó szakképzést csinálni, h a négy év alatt képezzük ezeket a fiatalokat, nem pedig három év alatt. Én tudom és utánanéztem annak, hogy a megelőző rendszerben is a kilencedik évfolyamon voltak alapozó gyakorlati képzések, de nem voltak szakirányú gyakorlati képzések. Én eleve azt tar tom rossznak, hogy egy 14 éves gyereknek, aki éppen elkezdi a szakmunkásképzést, és nem rendelkezik még sem elméleti, sem pedig gyakorlati tudással, már mindenfajta szintvizsga nélkül lehetőséget ad a szakképzést módosító javaslat arra, hogy tanulószerződé st kössön, és kimenjen a tanműhelyeken kívülre. Ezen kellene elgondolkodnunk, hogy kiváltjae a Pokorniféle módosító javaslat azt, hogy kilencedikes kisgyerekeket teszünk ki tulajdonképpen a munka világába. Köszönöm szépen.
