Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 15 (189. szám) - A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
4117 Látszólag úgy tűnik, hogy közeledünk a szakmai megegyezés felé, ennek ellenére e vitakörben még öt képviselő hölgy és úr jelentkezett. Most megadom a szót Osztolykán Ágnesnek, az LMP képviselőjének. (Babák Mihály: Megjött!) OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Kös zönöm szépen a szót, elnök úr. Megjöttem, igen, elnézést, egy kicsit elkéstem, de figyeltem a vitát. Én azt szeretném elmondani, hogy szerintem ne folyjunk bele újra abba, hogy a közoktatásban, a köznevelésben hogyan és milyen hibák történtek. Én nem értek egyet azzal, hogy a közoktatás ellehetetlenülésének az az oka, hogy nem lehetett a megelőző oktatási rendszerben buktatni, most pedig lehet. Akik egy kicsit jártasak ezen a területen, azok tudják, hogy egy tanulási nehézségekkel küzdő fiatalt nem lehet a buktatással ösztönözni, sőt; fejlesztésre, fejlesztőpedagógusokra, gyógypedagógusokra van szükség a közoktatás színterén, ezt viszont - ne haragudjon, Babák képviselőtársam - a jelenlegi közoktatási törvényben nem látjuk. De akkor, úgy látszik, velem ért e gyet, mert a közoktatási törvény vitájában én magam amellett érveltem, hogy ne az iskolarendszer után, 8 év után csináljunk fejlesztő programokat, hanem a rendszeren belül folyamatosan. De hogy áttérjek arra, amiről a vita folyik, szeretném felhívni a figy elmüket, hogy a 4. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatomat az oktatási bizottság támogatta, nem csak az ellenzék, mert ugye, akkor nem érne semmit a történet, hanem a fideszes oktatáspolitikusok is támogatták, akik közül most itt vannak néhányan, a minek nagyon örülök. Az szeretném elmondani, hogy egyetlenegy dolgot kell szem előtt tartani - és ebben mindannyian megegyeztünk az oktatási bizottságban , hogy elbuktuk a négy évet háromra. Ha már ezt elbuktuk, akkor legalább annyit meg kell tennünk, hog y valahogyan szabályozni kell az elmélet és a gyakorlat arányát. Az én módosítóm erre irányul, azt elfogadták, a plenáris ülés elé fog kerülni, és kérem, hogy akkor is támogassák ezt a módosító javaslatot. Köszönöm szépen. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Két percre megadom a szót Tukacs Istvánnak, MSZP. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. A szóban forgó ajánlási pont alapján csak látszólag közeledik a vita vége, elnök úr - ha ennyit hozzáfűzhetek a mondandójához , mert nem feltétlenül két szón folyik a vita, mert ennek a mibenlétét mindenki érti, mindenki tudja, hogy a “legfeljebb” és a “legalább” között mi a különbség. A vita egy filozófián folyik most, azon a filozófián, amelyet a nyilvánosság előtt elsőként Parragh László ké pviselt, a magyar vállalkozók egyik prominense, aki azt mondta, hogy a gyerek ne a mohácsi vésszel foglalkozzon, hanem tanuljon meg falazni. Ez egy életveszélyes filozófia, tisztelt képviselőtársaim. Nem csak azért életveszélyes, amit előttem már elmondtak képviselők, hogy a XXI. századhoz hozzátartoznak az ebben az értelemben is kiművelt emberfők, bár tudom, hogy ezek a gyerekek nem integrálszámítással és nem Shakespeareszonettek olvasásával fogják a szabadidejüket tölteni. Azért is életveszélyes, mert ki vonnak egy lehetőséget az ő kezükből, azt a lehetőséget, ami az önök által és miáltalunk is nagyon sokszor hangoztatott nemzeti kultúra magunkba szívásáról szól, képviselőtársaim. Miért akarják tőlük elvenni Aranyt meg Petőfit vagy akár Neumann Jánost? (Ba bák Mihály: Már megint!) Miért ne kelljen a gyereknek erről tudnia? A dolog marha egyszerű egyébként: azt kell mondani, hogy egyharmad. És hogyha úgy gondolják, hogy ez a filozófia légből kapott, nem, a magyar vállalkozói kör - hadd dúsítsam ezzel a vitát - nagyon fogékony lenne az egyébként tudatlan, tanulatlan, önmaga érdekeit képviselni nem tudó, nem tájékozott, ezért olcsó munkaerőre. Ezt a filozófiát a magyar parlament véleményem szerint nem fogadhatja el. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZ P soraiban.)
