Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 17 (181. szám) - A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adósságai című politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3085 Tisztelt Ház! Tehát hogyha a FideszKDNPjavaslat, amit mi megpró bálunk… - hozzáteszem azt, mint rendszerváltó értelmiségi, azt senki ne várja tőlünk, hogy azt a katarzist, amit elsíboltak, elloptak, elmismásoltak, vissza tudjuk adni a magyar népnek. Húsz év után ezt a katarzisélményt nem lehet visszaadni. Azt viszont v issza lehet adni, hogy olyan módon zárjuk le ezt a kérdést, hogy senkit többé ne lehessen zsarolni, és ne lehessen kisded játékokra és kisded politikai dolgokra felhasználni azokat az adatokat, amelyekkel egyébként nem rendelkezhetnének. Tisztelt Ház! Egy politikai vitanapon elsősorban arra a kérdésre kell válaszolni, hogy mik azok a morális felvetések és mik azok a kérdések, amit ebben a körben a törvényhozásnak vagy a politikai osztálynak meg kell oldania, és nem háríthatjuk át a felelősséget - az előttem szólókkal szemben - kizárólag a tudósokra. Az általunk javasolt Nemzeti Emlékezet Bizottsága tulajdonképpen a lengyel mintának megfelelően intézeti formában kell hogy működjön (Tóbiás József közbeszólása.) , és ebben az intézeti formában kell hogy feldolgo zza, mégpedig, hozzáteszem: a birodalomszemlélet alapján, az egész múlt történelmét. Azt gondolom, hogy ebben a bizottságban megfelelő szakemberek, az eddig elért tudományos kutatások, de nemzetközi kutatások is szükségesek ahhoz, hogy ez a feltáratlan múl t valóban úgy kerüljön feltárásra, ami a tudomány módszereinek megfelel, és amire egyébként a közvélemény kíváncsi. Vannak persze olyan kérdések, és itt a jelen lévő Péterfalvi Attila 2005ös közleményeiből idézhetnék, ahol pontosan leírja, hogy jogállami keretek között ennek a jogalkotási folyamatnak milyen feltételrendszer szerint kell működnie. De nyilván ezt a kérdést majd a konkrét törvények kapcsán kell megvitatnunk, és a konkrét törvények kapcsán kell az álláspontunkat kifejteni. Azonban két morális alapvetést szükséges megtenni. Az egyik, hogy csak és kizárólag az áldozatok joga lehet az, hogy az információval rendelkezzenek, mégpedig minden különbség, megkülönböztetés és adott esetben kitakarás nélkül, tekintettel arra, hogy azt gondolom, akik egysz er áldozatok voltak, nem teremthetünk olyan helyzetet, hogy még egyszer áldozatok lehessenek a nyilvánosság által. Tehát ezt az információs jogot oda kell telepíteni azok részére, akik áldozatok. Ahogy a természetes személyekről gondolkodunk, hozzáteszem, hogy ugyanúgy kell gondolkodnunk a jogi személyek esetében is. Adott esetben annak a közösségnek a joga eldönteni, hogy az adott információval milyen módon rendelkezik, amely közösséget ez a retorzió vagy ez a megfigyelés ért, vagy amelyet az előző rendsze rnek az eszköztára kapcsán különböző módon ezek a hátrányok értek. Mindegy, hogy egyesületről van szó, mindegy, hogy pártról van szó, mindegy, hogy egyházról van szó, de ez a közösségnek belső ügye kell hogy legyen, ahogy az egyénnek ügye, hogy a róla szól ó információkkal rendelkezzen. Ha ezeket az etikai alapvetéseket elfogadjuk, akkor azt gondolom, hogy közelebb járunk ahhoz, hogy a történelmi múltat feltáró Nemzeti Emlékezet Bizottsága az intézményi keretek között végzett kutatásaival és az egyéneknek ez zel az információs szabadságával, akiknek ahhoz is joguk van, hogy nyilvánosságra hozzák a róluk szóló információkat, és a közösségeknek azzal a jogával, ami a saját történelmük feldolgozásához való jogot jelenti, közelebb járunk ahhoz, hogy ha ezt a kérdé st nem is tudjuk megoldani, mert 20 év távlatából, épp az előbb felsorolt okok miatt megoldani nem lehet, de korrekten, tisztességesen és megnyugtató módon sikerülhet lezárni. Még egy dolog, amit, azt gondolom, a törvényhozás és a magyar politikai osztály nem hagyhat figyelmen kívül. Nevezetesen nagyon nehezen és nagyon finoman összehangolt három érdeket kell szem előtt tartanunk: egyrészt figyelembe kell vennünk a nemzetbiztonsági érdekeket; épp a birodalomszemlélet alapján figyelembe kell vennünk a külpol itikai érdekeinket, rendkívül érzékeny terület. És figyelembe kell venni az egyének szabadságát, információs jogát, és azt a jogot, hogy olyan adatok, amelyek különösképpen szenzitív adatok, az ő szándékuk és hozzájárulásuk nélkül nyilvánosságra nem kerülh etnek. Ha ezeket az elveket betartjuk, ha ezeket az erkölcsi elveket elfogadjuk, akkor közös erővel meg tudjuk csinálni azt, el tudjuk végezni azt a munkát, amivel ezt a kérdést nem megoldani, hanem rendezni tudjuk.
