Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 10 (178. szám) - Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról szóló 1997. évi CXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SPALLER ENDRE, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - FARKAS GERGELY (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
2760 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Áll amtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Az előterjesztés valóban technikai jellegű, de alkalmat és módot ad arra, hogy az Országgyűlés előtt és a jövőnek szóló jegyzőkönyvekben néhány dolgot rögzítsünk. Fontos és korrekt volt az írásos előterjesztés és az államtit kár asszony szóbeli expozéja is. Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramot 1986ban nemhogy a rendszerváltás utáni kormányok, hanem a rendszerváltás előtt hozták létre, az akkor létező szocialista országok közül elsőként. Ma már teljesen furcsának tűni k annak a kornak a szóhasználata. Én azok közé való vagyok, akik az első OTKAban egy kutatócsoport tagjaként részt vehettek, és meg kell mondjam, hogy az ilyen kifejezések, mint “alap” vagy “alapítvány” akkor teljesen furcsán csengtek. Egyszerűen hozzá ke llett szoknunk ahhoz a kutatásban, az oktatásban, egyáltalán a felsőoktatásban és a kutatásban, hogy ezek a kategóriák mit jelentenek. Valóban minőségi változást jelentett a magyar tudományosságban az OTKA megjelenése, és hogy egyáltalán pályázat útján, az addigi évtizedes megszokáshoz képest tehát nem valamiféle adományként, ilyenolyan kijárás eredményeként, hanem pályázat révén lehetett hozzájutni. Ebben az értelemben már nem technikai az, amit mondani kívánok, mert a kifogásom igazából nem az előterjesz téssel kapcsolatos. Szerintem ami ebben az előterjesztésben leírásra került, az egy kormány szabadságjogában áll, hogy így fogja fel, bele lehetne kötni, de felesleges. Egy ponton talán érdemes feleleveníteni: olyan európai uniós normatíva nincs, amely sze rint a pályázatban nem nyertes pályázókat, illetve az azon részt vevőket és a pályázat témáját nem lehet nyilvánosságra hozni. Több tucat olyan kollégát tudok, akik nem nyertek el pályázatot európai uniós projektben, és megjelent a nevük. Németországnak pé ldául azokban az államaiban, ahol a tudományos kutatás, az innováció más bundeslandokhoz, szövetségi országokhoz képest fejlettebb, mint például ÉszakRajnaVesztfália, Bajorország vagy BadenWürttemberg tartomány, ott minden további nélkül nyilvánosságra hozzák azoknak a nevét, akik nem nyertek. Ezt inkább inspiratív dolognak tartják, mint megszégyenítésnek. Nem ezen múlik egyébként az egész OTKA minősége és minősítése, de azt fölösleges felemlegetni, hogy ez valamiféle személyiségi jogot sért. A kutatásba n nem ez a személyiségi jog, egész egyszerűen ennek különösebb köze nincsen hozzá. Európai uniós normatívára hivatkozni pedig fölösleges, mivel - valóban ez is elhangzott - nem kötelező ajánlás. Az előzetes kötelezettségvállalásoknál - miközben ez sem a fe lszólalásom fő tárgya - jobbnak tartom a jelenlegit. Úgy látszik, úgy látszhat, hogy itt nagyobb szabadságot kap az OTKA, az OTKAbizottság, és nem az időbeli kiterjesztés, hanem mondom, az előzetes kötelezettségvállalás aránya. De aki egy kicsit ismeri a kutatás természetét, nagyon nehéz ám megmondani egy négyéves OTKAprogramnál az első évben, hogy a harmadik év végén a kutatás egészében hol fogok tartani. Ez teljesen ellentmond a kutatás természetének. Ez nem olyan, mint egy mechanikus házépítés, hogy ha jól végzem a munkámat, és tudom nagyjából, hogy milyen az időjárás tavasszal KözépEurópában, akkor ki tudom számítani, hogy mikor kerül tető a házamra. A kutatás nem így működik, az emberi agy és egy kutatócsoport, hiszen döntő többségében itt nem egyéni , hanem teammunkáról van szó, nem tudja azt előírni, hogy a kutatás negyedik évének első negyedévében hol fog tartani, viszont ha ilyen magas arányban az előzetes kötelezettségvállalás megtehető - azt állítom egyébként, hogy döntő többségében ezzel élni fo gnak , akkor a kutatás harmadiknegyedik évében, éppen azért, mert az első évben még nem lehetett látni pontosan, hogy akkor mi jön, jobban megköti a kutató, a kutatócsoport kezét ez a törvénymódosítás, mint a jelenlegi. Látszólag tehát több szabadságot a d, a kutatás természetéből fakadóan pedig azt állítom, hogy egy olyan szélső értéket határoz meg - például a 90 százalékos kötelezettségvállalási lehetőséggel , ami esetenként bilincs lesz. Ettől még, mondom, ezt a módosítást meg lehet tenni. Amiért én fo ntosnak tartottam, hogy szóljak, az egy másfajta környezet. Nincs kétségem afelől, hogy ha a kormány támogatta, akkor a parlamenti többségükkel átviszik, és nem is gondolom, hogy a parlamenti többség - akár saját frakciószövetségén belül, akár a plenáris ü lésen - emiatt csapna
