Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 10 (178. szám) - Nyakó István (MSZP) - a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez - “Feltámadt-e a kormány lelkiismerete?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2668 lehet olva sni az ezzel kapcsolatos álláspontjukat? Ha megfogadták a Velencei Bizottság álláspontját, mit kívánnak lépni a törvény korrigálásával kapcsolatban? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. A válaszra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg szót. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön a V elencei Bizottság álláspontjának bizonyos részeit itt és most nem ismertette, valószínűleg nem véletlenül. Például a Velencei Bizottság leszögezte, hogy Magyarországon teljes mértékben biztosított a vallásszabadság és a vallásgyakorlás joga, teljes lelkiis mereti szabadság van Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.) Fontosnak tartom, hogy ezt a Velencei Bizottság is elismerte, hiszen önök az előző hónapokban sokszor pontosan azzal támadták a kormányzatot, hogy a vallásszabadságnak az alapjoga sérül. Azt hiszem, egyértelmű, hogy a Velencei Bizottság is leszögezte és a magyar kormány mellé állt e tekintetben, ahogy ők mondták, liberális és nagylelkű kerete a vallásszabadságnak az új magyar egyházügyi törvény. S azt is elismerte a Velencei Bizottság, ho gy az államok széles körű méltánylás alapján, tehát belső szervezeti és szervezési szabadsággal rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogy miképpen ismerik el a különböző egyházi testületeket, és a legitim Magyarországnak az a szándéka - ezt a Velencei Bizottsá gtól idézem ismételten , hogy igyekszik visszaszorítani a vallási közösségek közül a tiltott és káros okokból létrejött vallási közösségeket, vagy azokat, akik személyes haszonszerzés céljából egyáltalán nem vallási közösségnek, hanem, hogy úgy mondjam, p énzszaporító helynek tartják a saját egyházukat, így próbálnak adót elkerülni, és így élnek vissza az egyházi státussal. Ön is tudja, hogy korábban 350 bejegyzett egyház és felekezet volt. Ezek közül mindösszesen 80 jelentkezett a mi minisztériumunknál, ad ott magáról kvázi életjelet, a többi egyház és felekezet vagy már nem működött, vagy pedig önmaga ezzel ismerte el, hogy nem törvényes szándékokra jött létre. A kritériumokkal kapcsolatban, amit ön is mondott, a célunk az volt, hogy a visszaéléseket vissza tudjuk szorítani amellett, hogy nyilvánvalóan mindenkinek biztosítjuk a vallásszabadság jogát. Magyarország nem egyedi azzal, hogy húszévi magyarországi vagy százévi nemzetközi működést követel meg, ez nem egy önkényes kritérium. Ha csak egy kicsit nyugat abbra nézünk: Ausztriában 10, illetve 20 éves működést követelnek meg, attól függően, hogy milyen jellegű egyházi elismerést kér valaki, nemzetközi szinten pedig kétszáz éves egyházi tevékenységet. De nézzünk keletre: Romániában 12 év, nézzünk északra: Lit vániában 25 éves hasonló kritériumok vannak. Tehát egyáltalán nem nevezhető önkényesnek ez a kritérium, ez inkább, azt mondom, objektív kritérium, hogy ilyenfajta hosszabb időn át tartó működéshez kötjük az egyházi státus elismerését. De ettől függetlenül ha van egy közösség, amelyik nemzetközi szinten már több mint száz éve tevékenykedik, akár magyarországi tevékenység nélkül is regisztrálhatja magát Magyarországon egyházként, hiszen nemzetközi szinten már bizonyított. Azt, hogy politikai döntésen alapulna az eljárás, természetesen teljes mértékben vissza tudjuk utasítani, hiszen megvan az objektív kritériumrendszer a törvényben arra vonatkozóan, hogy milyen kritériumokat kell megnézni, s a népi kezdeményezés szabályai vannak felhívva ebben a törvényben arr a vonatkozóan, hogy milyen eljárásrendben kell végigmenni ahhoz, hogy valamelyik egyházként itt a parlamentben el tudjunk ismerni. Ön is tudja, hogy első körben a jelentősebb felekezetek közül azok kerültek be, amelyek vagy szerepeltek már több mint száz é vvel ezelőtt a magyarországi törvényekben, vagy azóta nagyobb magyarországi elismerésre tettek szert, a második körben pedig harminc fölé bővült a magyar elismert egyházak és felekezetek listája, kiegészülve a nagy
