Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2592 Sajnálatos módon a parlamenti gyakorlat az elmúlt években nem igazán tartotta magát ehhez az adatvédelmi törvényben szereplő előíráshoz, és több olyan törvény szü letett, amely az adatfajták meghatározása nélkül az elmúlt soksok évben korlátozta a közérdekű adatokhoz való megismerés jogát. Ami viszont Font képviselő úr módosító javaslatában szerepel, az túlmegy minden határon, a szó átvitt és hétköznapi értelmében egyaránt. Font Sándor nem egyebet javasol, mint hogy a közérdekű adatokhoz, tehát a közérdekű információkhoz való hozzáférés jogát az adatfajták meghatározásával a törvény az adat közérthető formában történő megismeréséhez szükséges szakértelem igénybevéte lére tekintettel korlátozhatja. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy minden tiszteletem Font képviselő úré, de amennyiben ezt így önök elfogadják, hogy önök bizony a magyar embereket hülyének nézik. Hiszen tévedés ne essék, itt már régen nem a földméré si és térképészeti törvény módosításáról beszélünk, ez a javaslat a 2011es információszabadságtörvénybe nyúl bele, amelynek egyébként a módosításáról a vita éppen most zárult le. Ez azt jelenti, hogy nemcsak földmérési, térképészeti témában, hanem bármib en, például, amire az elmúlt években soksok példa volt, amikor az előző kormány mutyijait próbálták jogvédő szervezetek, zöldmozgalmak vizsgálni, hogy mondjuk, az MVMtől vagy Pakstól kérünk információkat, és majd lesz egy törvény, mert majd egy oligarcha kipasszírozza a parlamentből, amelyik azt mondja, hogy a Paksi Atomerőműtől információt csak akkor igényelhetek, ha felmutatom azt, hogy egy nukleáris mérnök nekem dolgozik, és folytathatom tovább a sort. Ez azt jelenti, hogy bármikor lehet olyan szektorá lis törvényeket alkotni, amelyek megakadályozzák, hogy a magyar emberek követni tudják azt, hogy különböző oligarchák hol kívánják elfolyatni a közpénzeket. Ugye, arra hivatkozik az indokolás, hogy akinek nincsen kellő tudása - nem pontosan idézem az indok olást, elnézést , az nem tud mit kezdeni az információval. Ha egy olyan országban élünk, ahol a politikai közösségnek egyenrangú, morális személyként vagyunk a tagjai, akkor senki, semmilyen hatalom birtokában nem formálhat jogot arra, hogy előre megítélj e azt, hogy embertársa, polgártársa minek a megértésére alkalmas. Senki nem formálhat jogot arra, hogy egy bizonyos politikai vitában eleve elvitassa a jogot polgártársától, hogy abban érdemben részt tud venni, meg tudja oldani azt, mert eléggé felnőtt emb er, hogy egy adott információval mit tud kezdeni. Sőt, pont fordítva van. Ahhoz, hogy valóban egyenjogú felnőtt személyként vehessünk részt politikai vitákban, éppen arra van szükségünk, hogy információk birtokában legyünk, és kiki önálló felnőtt személyk ént eldönti azt, hogy az információk feldolgozásához szükséges ismeretekre hogyan tesz szert. Pontosan az a probléma Magyarországon és nagyon sok mai demokráciában, hogy a rengeteg információ, amit ránk zúdít a fogyasztói társadalom, egyáltalán a globalizá ció természete egész egyszerűen egy olyan információs deficitet eredményez az egyes ember, illetve a gazdasági, politikai hatalmak között, ami megsemmisíti a polgárok egyenjogúságát. Éppen arról van szó, hogy ahhoz, hogy valamennyi magyar polgár érdemben f elkészülten vehessen részt akár az adott település, az adott falu alakítását érintő helyi konfliktusokban, akár nagy nemzetgazdasági kérdésekről folyó vitában, ahhoz információra van szüksége. Egy olyan országban, ahol a törvényhozás olyan politikát folyta t, hogy sunyi módon, egyébként szakmailag többékevésbé korrekt törvényjavaslatokhoz becsempészve hetente korlátozza az emberek hozzáférését az alapvető információkhoz, ott gyakorlatilag elvitatja a hatalom a jogot az emberektől, hogy felnőtt emberként egy enjogúan képesek a közügyeket megvitatni. Az ilyen jellegű javaslatok annyit jelentenek, hogy önök hülyének nézik a magyar embereket. Éppen ezért én az LMP képviseletében a leghatározottabban tiltakozom minden olyan javaslat ellen, amelyik semmi mást nem m ond, mint azt, hogy a hatalmi arrogancia semmibe veszi a magyar emberek józan ítélőképességét. És ehhez, a Fontjavaslat 3. pontjához tulajdonképpen kapcsolódik az, amit Font Sándor a 2. pontban javasol, illetve amit érintetlenül hagy ez a törvényjavaslat. Arról van szó, hogy már 1996 óta, tehát a ’96os törvényalkotástól kezdve egy adatmonopólium a térképészeti, földmérési adatok tekintetében fennáll. Tulajdonképpen ami a változás lényegét jelenti, az egyetlen apróság, éspedig az,
