Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2586 Itt azt szeretném mondani, elnézést jogász képviselőtársaimtól, de szerintem mindenki félreértésben van, beleértve a Velencei Bizottságot is, mert az Országos Bírósági Hivatal elnökének nem volt önálló jogegységi eljáráskezdeményezésre joga, mint ahogyan nem volt jogalkotás kezdeményezésre sem joga, hanem a törvény csak azt írta elő, hogy az ilyen joggal rendelkező személyek irányába tehet egy kezdeményezést. Tehát ezt pontosítottuk, hogyha ez félreérthető, akkor indokolt a pontosítás. De változat lanul az a helyzet, hogy önállóan sem jogszabályalkotást nem kezdeményezhetett, sem jogegységi eljárást nem kezdeményezhet. Az ügyek áthelyezésével kapcsolatos hosszas vita, ami itt elhangzott, ez egy régi vita közöttünk. Az általános vitában is elmondtam, szeretném ismét leszögezni, hogy az ügyek áthelyezése vagy ahogyan használja a törvény, a bíróság kijelölése nem újkeletű intézmény, a bíróság kijelölésére már évtizedek óta van lehetőség. Ami új, az 2011 márciusától érvényes, mégpedig az, hogy az ügyek é sszerű határidőn belül való intézése érdekében is lehet bíróságot kijelölni, más bíróságot kijelölni. 2011 márciusában lépett hatályba egy olyan, 2010ben elfogadott törvényjavaslat, amelyet az akkori Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyetértésével ter jesztett a kormány a Ház elé, és - még hogy tovább menjek - az OIT bíró tagjai kezdeményezték azt, hogy az ügyek áthelyezésére az ügyek ésszerű határidőn belül való intézése érdekében is sor kerülhessen. Ami megváltozott, az az, hogy ki dönt ebben a kérdés ben. A korábbi szabályok szerint a Kúria döntött, de egyébként az OIT elnökének, tehát kifejezetten az igazgatási szerepkörében a Legfelsőbb Bíróság elnökének a véleményét bekérve döntött a Legfelsőbb Bíróság. Nagyon fontos különbségtétel, é s itt megint nagyon sokszor elhangzott egy tévedés és inkább politikai vádnak tekintem, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke hivatalból nem helyezhet át vagy nem jelölhet ki más bíróságot, hivatalból nincs erre jogköre. Ezt mindig egy külső kezdeményez és alapján teheti meg, tehát még véletlenül sem igaz az az állítás, hogyha Handó Tünde akarná, akkor bármelyik ügyet áthelyezhetné már bíróságra. Ugyanis a leterhelt bíróságnak, tehát éppen egy bíróságnak kell kezdeményeznie, hogy mivel nem tudja biztosíta ni az ügyek ésszerű határidőn belül való intézését, és ne felejtsék el, hogy számos ügyben, számos eljárásban kötelező határidők vannak, amelyek a bíróságot kötik, ha ezeket a kötelező határidőket nem tudja egy bíróság betartani, akkor jelzi az igazgatási vezetőnek, hogy igazgatási intézkedésre van szükség, és utána az OBH elnöke megkeresi azokat a bíróságokat, amelyek egyáltalán fogadják az ügyet. Tehát sem a túlterhelt bíróság akarata nélkül, sem a kijelölt bíróság akarata nélkül nem lehet áthelyezni ügye t, ennek a két bíróságnak mindenképpen közre kell működnie. Ami újdonság és a törvényjavaslatba a Velencei Bizottság ajánlása vagy véleménye nyomán bekerül, az, hogy azokat a kritériumokat, objektív szempontokat, hogy mi alapján lehet egyáltalán kezdeménye zni egy ilyen ügyáthelyezést és mi alapján lehet fogadni egy ilyen ügyet, ezeket mostantól kezdve az OBT egy határozatában fogja megállapítani, és ennek a határozatnak a végrehajtását, betartását folyamatosan ellenőrizni is fogja. Tehát azok az állítások, még egyszer mondom, hogy itt valamifajta önkényes ügyáthelyezésről van szó, ezek a politikai vádaskodás részei, de már megszoktuk ezt. Önök pontosan tudják, akik jogászok és elolvassák ezeket a törvényeket, azok tudják, hogy nincs szó önkényes ügyáthelyezé sről. A pályázatok nyilvánossága, amit az LMP kifogásolt, ha jól emlékszem, bár lehet, hogy a Jobbik is. Azt szeretném önöknek elmondani, hogy a bírói pályázatok pontosan annyira lesznek nyilvánosak, mint eddig. Pontosan ugyanazok tekinthetnek bele a pályá zatokba, mint eddig, tehát ebben a tekintetben nyilvánosságot korlátozó jogszabályváltozás nincsen, csak és kizárólag a pályázati eljárásban részt vevő bírói testületek és azok tagjai tekinthetnek bele a pályázatokba, tehát mindazok, akiknek a pályázatot e l kell bírálniuk és végső soron az Országos Bírói Tanács minden tagja is betekinthet a pályázatokba. Tehát a nyilvánosság tekintetében lehet, hogy hiba az, hogy nem lép tovább a törvény, de azt nem lehet állítani, hogy visszalépés történt volna a nyilvános ság ügyében, ez mindenképpen valótlan állítás.
