Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2212 újra a kötelességévé tenni, hogyha egyébként ezt bizonyítható módon megtette. Tehát ebben a formában, én úgy gondolom, hogy ezt át l ehet lépni. (14.30) Viszont összességében, és főleg akkor, hogyha ez a hirdetményi kézbesítéses történet, internetes kézbesítési javaslat befogadásra kerül - vagy részben ezek a részek egy kapcsolódó módosítóval befogadásra kerülnek , azt hiszem, nyugodt szívvel tudjuk mi is támogatni a javaslatot olyan formában, hogy úgy érezzük, valamit, még ha kicsi lépést is, de előre tudtunk haladni abban az irányban, hogy a Pp.ben némi, ha nem is túl nagy reformot végig tudtunk vinni, és egy kicsit az internetes tár sadalom korához méltóvá és naprakésszé tudjuk tenni a bírósági rendszert és a hirdetményi kézbesítést is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, LMP. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Ott folytatnám, ahol Staudt képviselőtársam abbahagyta. A mégoly jó szándékú törvényjavaslat esetében is érthetetlen sietséget mi sem bizonyítja jobban, hogy ú gy kezdte meg a Ház a részletes vitát, hogy például az ajánlási pontok nem álltak a képviselők rendelkezésre. Tényleg érthetetlen egyfelől ez a sietség, és ezt pontosan Horváth képviselőtársunk módosító javaslata is mutatja, hogy hát a gyors munka nem mind ig a minőséget szolgálja. Még egyszer meg szeretném erősíteni azt, amit tegnap már egyszer elmondtam, hogy pontosan az alapvető kódexek - és ilyen a polgári perrendtartás is - esetében nem megengedhető az, hogy apránként, szálanként nyúl hozzá a jogalkotó. Itt lenne az ideje annak, hogy a jogalkotási törvényben szabjon gátat a parlament annak, hogy bizonyos alapvető életviszonyokat szabályozó törvényeket korlátlan alkalommal tudjon az Országgyűlés, a jogalkotó módosítani, hiszen ez a jogbiztonságot, a jogre ndszer kiszámíthatóságát az egyszeri jogkereső állampolgár és a jogi képviselőik számára nagymértékben gyengíti. Először szeretnék szólni arról a módosító javaslatomról, amiről már imént Staudt képviselőtársam is ejtett pár szót. Ez arról szól, hogy a hird etményi kézbesítés egyidejűleg történjen meg az adott bíróság honlapján, illetve az erre a célra fenntartott központi honlapon is, amit nyilvánvalóan az Országos Bírósági Hivatalnak kell működtetnie. Szeretném jelezni azt, hogy ez a javaslat nem pusztán ab ból fakad, hogy az internetes elterjedtség meglehetősen megnőtt az utóbbi években, hanem abból a tapasztalatból is, hogy az elmúlt évtizedekben a hirdetményi kézbesítés nem töltötte be azt a funkcióját, amit eredetileg a jogalkotók hosszú évtizedekkel ezel őtt neki tulajdonítottak. Ugye, a fikció az volt, hogy a jogkereső állampolgár ellátogat egy polgármesteri hivatalba, ellátogat egy bíróság épületébe, és hogyha nincs is tudomása arról, hogy valami konkrét eljárási cselekményben érintett, ott majd szépen é szreveszi a kifüggesztett hirdetményt. Mindannyian tudjuk, hogy ebből tényleg csak a fikció maradt, mert annak a valószínűsége, hogy az állampolgárok egy hirdetőtábla előtt döbbenjenek rá, hogy a rendőrhatóság, a végrehajtó, a perbíróság vagy éppen egy köz igazgatási hatóság velük kapcsolatban valamilyen intézkedést tett, meglehetősen csekély. Ugyanakkor ahhoz, hogy a polgári perek valóban a felek jogainak a megóvása mentén folyjanak le, elengedhetetlen olyan irányban korszerűsíteni a hirdetményi kézbesítést , tehát a fikciós kézbesítés intézményét, hogy legalábbis növeljük az esélyét annak, hogy a perbeli cselekményben érintett állampolgár valóban tudomást szerezhet az adott perbeli cselekményről. Ezért javasoljuk azt, hogy polgári perekben az adott bíróság h onlapján, és célszerű lenne, hogyha az Országos Bírósági Hivatal pedig egy központi honlapon az ilyen hirdetményeket összesítené, legyen könnyen kereshető formában hely arra, hogy a hirdetményekre rá lehessen bukkanni. Ezzel is növelnénk a valószínűségét a nnak, hogy a hirdetményi kézbesítés ne pusztán fikció legyen, hanem legyen reális
