Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 26 (174. szám) - A 2012. év világörökség éveként történő megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁL BÉLA (MSZP):
2071 A megünneplésen mi is csatlakozunk majd a budapestiekhez, illetve Hollókőn már a 2000. évtől van világörökségnap az évforduló napjá n, december 11én, és nyilván ebben az évben mi is különlegesebb figyelmet fogunk ennek szentelni. Meghívtunk nyolc világörökségi helyszínt Európából, az Unió területéről, Pisától Sevilláig, Athént is, amelyek egy időben lettek világörökségi helyszínek eze lőtt majd’ 25 évvel, és velük együtt szeretnénk megünnepelni ezt. Nyilván mi is számos rendezvényt próbálunk majd szervezni a kistelepülésünkön. Nyilván örülünk helyszínként ennek a lehetőségnek, hiszen a törvény után ebben az évben a határozattal foglalko zik az Országgyűlés, amely óriási dolog, hiszen mindenképpen jó, ha a világörökségi helyszínek reflektorfényben vannak, figyel rájuk az ország, a kormány és nyilván az emberek is. Köszönöm, hogy ezt a határozati javaslatot benyújtották képviselőtársaim. Sz eretném, ha elfogadná a parlament, és minden pártot arra kérek, támogassa a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Pál Béla képviselő úr, az MSZPképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! PÁL BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy olyan előterjesztés van előttünk, amely ritka abban a tekintetben a tisztelt Ház falai köz ött, hogy páratlan összhang övezi az előterjesztést, és mi, előterjesztők köszönetet mondhatunk az alapítványnak, a Budapest Világörökségéért Alapítványnak és vezetőinek azért, hogy felkértek minket arra, hogy aláírhassuk ezt a határozati javaslatot. Mi is a cél? A cél az, hogy a világörökség éveként ünnepeljük itt Magyarországon is 2012t, ezt az esztendőt, amelyben életbe lépett a világörökségről szóló törvényünk. Magyarország egyébként az ötödik olyan ország, amelyik világörökségi törvénnyel rendelkezik Ausztrália, a Délafrikai Köztársaság, Olaszország és Románia után. No persze, ha csak a célt tekintjük, mondhatjuk azt is, hogy ez nem is olyan nagy dolog, mert persze, hogy egyetértésre lehet jutni abban, hogy a világörökség éveként ünnepeljük itt Magyar országon is, ha azonban kicsit a tartalmába belegondolunk, akkor, azt gondolom, ez az ünnep egy nagyon dolgos ünnep lesz. Dolgos ünnep lesz, hiszen ezt várja el tőlünk az alapítvány is, ezt várják el tőlünk azok a javaslattévők is, akik felkértek minket ar ra, hogy ezt a határozati javaslatot megtegyük, és ezt várja el tőlünk az a hallatlan kultúrkincsünk, azok az egyetemes értékeink, amelyek közül most nyolc került a világörökségi listára, de amelyek nemcsak a magyar nemzet kincseit jelentik, hanem az ember iség egyetemes és örök értékeit. Felelős lesz ez az ünnep tehát, felelősséget is jelent majd, úgy, ahogyan ez a határozat három pontban megfogalmazza, és talán ebből a második a legfontosabb, amely arra vonatkozik, hogy ebben az ünnepben vegyenek részt a c ivil szervezetek, azok az alapítványok, amelyek a világörökségekkel foglalkoznak, azok az önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak vagy éppen a kormányzat illetékes szervezetei is, hiszen csak akkor lesz teljes ez az ünnep. Ez az év alkalmat ad majd arr a a nyitókonferenciával és majd az utána következő rendezvényekkel is, hogy azt is áttekintsük, hogyan működik a világörökségi törvényünk a gyakorlatban. Alkalmat ad arra is, hogy mindannyian büszkék legyünk, hogy azok a világörökségi helyszíneink, amelyek felkerültek már eddig is a világörökségi listára, ezek a világörökségi helyszíneink hogyan állnak, hogyan tudtuk fejleszteni őket az elmúlt időszakban, milyen feladataink vannak velük kapcsolatban, de nemcsak a tárgyiasult értékeinkkel vagy a természeti é rtékeinkkel, hanem a környezetükben élőkkel, a világörökségekért tevékenykedőkkel, hiszen azt is tudjuk, a világörökségi törvény tárgyalása során gyakran felmerült az a kérdés, hogy bizonybizony, sokszor
