Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 20 (173. szám) - A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény és a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1923 módon a közöss ég, a társadalom részévé teszi, azt is mondhatnánk, hogy ez az emberi méltóság része. Ha Magyarországon körülnézünk - elsősorban az úgynevezett hátrányos helyzetű térségekben, vidékeken , akkor azt látjuk, hogy az egyik oldalról munka nélkül, munkalehetős ég nélkül élnek emberek, miközben a másik oldalon számos olyan lehetőség van, még az elmaradott vagy a hátrányos helyzetű magyar vidéken is, amelyből munkát lehet teremteni, ami azt a lehetőséget teremti meg, hogy ne segéllyel, hanem munkával lehessen megk eresni a létfenntartáshoz szükséges eszközöket. Azt is lehetne mondani, hogy a legjobb fölzárkóztatás az emberek munkához juttatása. Hogy ez valóban olyan szervezett formában történjen és olyan tartós tudjon lenni, hogy a munka ne egyszerűen és ne kizáróla g és ne véglegesen csak az önkormányzatokon keresztül az állam által biztosított munkalehetőség legyen, ehhez szükség van olyan szervezeti formákra, amelyekben a munka megszervezése és valamifajta értékesítési lánc, tehát valami olyan lánc elindítása, amel y nem csak egyszerűen megélhetést biztosít, hanem adott esetben piacra is tudjon termelni, ilyen egységek létrehozására van szükség. Erre az elmúlt években Magyarországon egyébként már történtek kísérletek, hiszen éppen 2006ban a szociális szövetkezetekrő l elfogadott törvény - amiről mondok majd még néhány mondatot - volt az, amelyik elindult ebbe az irányba, de aztán különböző okok miatt nem koronázta igazi siker ezeket a vállalkozásokat. Ezek között az okok között - számos ilyen ok van - szerepel részben a dolog túlbürokratizálása, másrészről pedig a fönntarthatóság. A szövetkezetek nagy része azért ment tönkre, mert az az állami támogatás, amit az elején részben az alapításhoz, részben az első években a fenntartáshoz megpróbáltak állami forrásból segítsé get kapni, megszűnt, és akkor véget is ért ezeknek a szövetkezeteknek a nagy része. Az a törvényjavaslat, ami önök előtt fekszik, megpróbálja olyan formává alakítani vagy olyan lehetőséget adni ezeknek a szociális szövetkezeteknek az alapítására, amelyik r észben a szabályozással, részben pedig a támogatási rendszer átalakításával életképesebbekké teheti ezeket a szövetkezeteket. Tehát az a célja a törvényjavaslatnak, hogy olyan típusú szociális szövetkezeteket hozzon létre - vagy teremtse meg a lehetőséget, hogy létrejöjjenek , amelyek a társadalom perifériájára sodródott emberek számára a munka világába történő visszavezetéssel vagy egyáltalán elvezetéssel biztosítja részben a létfenntartást vagy pedig az önfenntartást. A szövetkezet biztosítja a továbblép ést a közfoglalkoztatási programokban foglalkoztatottak és mindazok számára, akik kirekedtek, kiszorultak a munkaerőpiacról, és tenni akarnak önmagukért. Akkor van értelme a közfoglalkoztatásnak, ha valóban van lehetőség abból a kilépésre, a továbblépésre. Mi ezt részben azzal szeretnék megteremteni, hogy olyan képzési programokat biztosítunk mindenkinek, aki bekerül a Startmunkaprogramba, amelyek valóban segítenek neki ahhoz, hogy nagyobb eséllyel tudjon elindulni, ha nem is rögtön a szabad munkaerőpiac v ilágába, de mindenképpen a saját életében valamifajta életminőségjavulást jelentsen. Az innen való továbblépés, azt is mondhatnánk, hogy a harmadik lépcső pedig valamifajta társasági szervezeti forma, ez a szociális szövetkezet, amelyben már közösségi ker etben gondolkodhatnak - nonprofit formában , hogy mi is szükséges az ő létfenntartásukhoz és a családjuk létfenntartásához. Tehát a célunk az, hogy olyan szabályozási környezetet alakítsunk ki, amely biztosítja, hogy gyorsan és olcsón lehessen létrehozni szövetkezetet, biztosítsa továbbá azt is, hogy a hazai és uniós forrásokból gyors, egyszerű és hatékony támogatással az új és már működő szociális szövetkezeteket megerősítsük, és megteremthessük a fenntartható működésük feltételeit. Az állami ösztönzőrend szer így egyik oldalról a szabályozással, másik oldalról a finanszírozással kívánja lehetővé tenni, hogy a szociális szövetkezet tagjai számára első lépésben az önellátás, második lépésben az önfenntartás, a folyamatos és biztos megélhetés, harmadik lépésb en pedig a fenntartható település, a fenntartható települési közösség létrehozását szolgálhassa. A javaslat szerinti módosítások lehetővé teszik, hogy a szövetkezetek nagyobb mértékben és hatékonyabb szerepet tudjanak betölteni a tagjaik önfoglalkoztatásáh oz szükséges munkafeltételek
