Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyházkénti elismerés elutasításáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
169 legrosszabb, és remélem, hogy nem kerül negyedjére a Magyar Országgyűlés elé ez a kérdéskör önök által, mert eddig mindig az történt, hogy egyre rosszabb megoldások vagy egyre rosszabb javaslatok születnek. Én azt gondolom, hogy ha csak az elmúlt 3040 percben elhangzott kritikákra fókuszál mindenki egy pillanatra, akkor azt azonnal észreveheti, hogy sokkal több kérdést nyit meg ez a vita és ez a javaslat, mint amennyit lezár vagy megválaszol, mert nincs benne következetesség, nincs benne egy olyan zsinórmérték vagy egy olyan objektív mérce, amely mindenki számára elfogadható. A saját kritériumai nak nem felel meg sem az igen, sem a nem oldala, amely a közösségek besorolását illeti. Azt gondolom, hogy amit minden egyes alkalommal elmondtunk, és azt gondolom, hogy talán minden egyes ellenzéki frakció által megfogalmazottak között benne volt, hogy a Magyar Országgyűlés, vagy fogalmazzunk ezúttal úgy, hogy a kormánypárti képviselők, hiszen ők ragaszkodnak ahhoz, vagy az előterjesztők vagy a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy mindenáron itt dőljön el az, hogy ki egyház és ki nem, maximálisan - és nincs akk ora betűtípus, amivel le lehetne írni, hogy mennyire maximálisan - alkalmatlanok erre a feladatra. Azt gondolom, hogy egy Tudományos Akadémiából érkezett levél után ezt be kéne már látni, vagy figyelembe kéne venni, hogy igen, helye van itt az ellenzéki kr itikáknak, és nem biztos, hogy kizárólag az opponens magatartás vagy a rossz szándék mondja vagy mondatja velünk azokat az aggályokat, amelyet most már fél éven keresztül oly sokszor megfogalmaztunk. Nem akarom újra sorolni, hogy túl azon, hogy önök kvalit atív és mennyiségi kritériumokat támasztanak hitéleti kérdésekben, mennyire méltatlan, mennyire alkalmatlan arra, hogy ilyen súlyú dilemmákat eldöntsünk, és mennyire méltatlan és megalázó adott vallási közösségek számára, hogy ilyen alapján döntsünk. Erre nagyon sok példát mondtunk a múltból is, a jelenből is, nem hiszem, hogy ezt különösebben ecsetelni kell. Érdekesség, és én azért egy picit hiányolom, és azt gondolom, okkal hiányolom azt, hogy az a lista, amit megkaptunk, amely közösségek elutasításra ker ülnek, miért nincs ott az indoklás, hogy hol. Tudom, az a válasz, hogy be lehet menni a bizottság titkárságára, meg lehet nézni, de azért nem olyan egyértelmű, nem szerepel ott mindennél, hogy miért nem. Ha ezt az előterjesztők korrektül előhoznák, hogy té telesen menjünk akkor végig, hogy akik kérték, miért nem, azt hiszem, hogy nagyon sok olyan szög kibújna ebből a már így is toldozottfoldozott zsákból, ami nem vetne jó fényt, finoman fogalmazva, az előterjesztőkre. Én nem hiszem, hogy tovább kéne ecsetel ni. Megfogadtam, hogy a harmadik vezérszónokimban kétszer 30 perc után maximum kettő percet vagyok hajlandó beszélni erről a kérdésről. Egyetlenegy dologgal zárnám talán le - most már a 12. percben vagyok , hogy a Jobbik tartja magát ahhoz a következetes magatartáshoz, amit a kezdet kezdetén megfogalmazott: az Országgyűlés, a politika alkalmatlan, méltatlan erre, az egyházak szemszögéből pedig maximálisan megalázó arra nézve, hogy döntsön egyházakról, vallási közösségekről, és nagyon komoly hitéleti és teo lógiai vitákról, hogy kinek van helye ezen a listán, és kinek van helye azon a listán. Ezért annyit tudok garantálni vagy ismételten elmondani, amit már korábban kétszer, sőt háromszor is megjegyeztünk, hogy a Jobbik, tekintettel erre a kérdésre, erre a pr oblémakörre és az egész kérdéskör súlyára, nem fog gombot nyomni, sem igent, sem nemet, sem tartózkodást egyegy közösségre, hogy melyik sorban vagy melyik státusban van helye, hiszen nem tartjuk magunkat alkalmasnak arra, hogy ilyen kérdéskörben közössége kről, emberi sorsokról döntsünk, vagy éppen hitéleti közösségek fölött pálcát törjünk. Ezért mi biztos, hogy nem fogjuk sem igennel, sem nemmel, sem tartózkodással lezárni ezt a kérdéskört. Képviselőtársam pedig majd részleteiben is kifejti azt a véleményü nket, hogy hol vannak tételesen olyan problémák, amelyeket nagyon nehéz lesz az önök részéről megvédeni, hiszen a saját maguk által előterjesztett kritériumokat sem tartják be; nemhogy nem következetesek, hanem kifejezetten következetlenek. (1.10)
