Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - Egyes közpénzügyi tárgyú törvényeknek az államháztartás önkormányzati alrendszerét érintő módosításáról, és azok más törvénnyel való összhangjának biztosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
1612 A külső ellenőrzés jelenleg rosszabb, kérem, mint a Kádárrendszerben volt, be merem vallani, akkor a Minisztertanács Tanácsi Hivatala meg a létező járások részéről volt valamiféle ellenőrzés, és nagyon messze van attól a múlt század első felében alkalmazott megoldástól, ami egy meglehetősen áttekinthető és nagyon jó hierarchiába rendezte a független külső ellenőrzésnek a szabályait. Elnök úr, köszönöm, az első körben akkor most abbahagyom, és majd újra s zót kérek. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tizenöt perc időkerete van, képviselő úr. (Dr. Nyikos László: Bocsánat, azt hittem, hogy csak hat percem van!) Tizenöt perce van, úgyhogy folytassa, képviselő úr, nyugodtan. (15.40) DR. NYIKOS LÁS ZLÓ (Jobbik) : Akkor tisztelt polgármester képviselőtársaim boldogítására folytatom, és elmondom nekik, hogy ha megnézik az 1871es XVIII. törvényt, ami a Corpus Juris Hungariciben megtalálható, sőt a DVDjogtá rban is benne van a laptopomban a községek rendezéséről szóló törvény. Az önök által alkotott önkormányzati törvény, államháztartási törvény ezt a szintet nem üti meg. Azért nem üti meg, mert ezek a törvények, hozzátéve az 1897es államszámviteli törvényt is, a következőképpen szabályozták a községek - akkor így hívták - zárszámadását. A zárszámadást a jegyző elkészítette, és a képviselőtestület ezt megtárgyalta, utána a járási főszolgabíróhoz vitték be; gondolom, lóháton, mert akkor még nem volt gépkocsi sem. A járásban a járási számvevő, mert olyan is volt, ezeket megnézte, és összesítésként továbbvitte a vármegyéhez, ahol, miután megnézte a számvevőség, az alispán jóváhagyta ezeket a zárszámadásokat. És így került a belügyminisztérium főszámvevőségéhez. Tehát a XIX. század végén ezt már megoldotta a törvényhozás. A mostani törvényhozás ezt nem oldotta meg. Erről szól, elnök úr, az én 1. számú módosító indítványom, az ajánlás 1. pontjában. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 2. pontjában, amit Hegedűs Lo rántné képviselőtársam terjesztett be - kért engem, hogy én menedzseljem a magam módján vagy képességemnek megfelelően , arról van szó, hogy a törvényjavaslattal sérülne a helyi demokrácia a mi megítélésünk szerint. Azért sérülne, mert a helyi önkormányza tok bevételeinekkiadásainak az előirányzatai közötti átcsoportosítást a polgármesterek hatáskörébe adná a törvényjavaslat, miközben a mi álláspontunk szerint ezt jobb lenne a képviselőtestület hatáskörében tartani, mert itt azért a demokratikus elvek bet artása ezt a megoldást tenné szükségessé, és nem az egyszemélyi döntést. És ebben az értelemben kellene az államháztartási törvény 34. §ának a (2) bekezdését módosítani. A harmadik témakör, amihez hozzá szeretnék szólni, az ajánlás 4. pontjában lévő indít vány, amit a Fidesz Polgári Szövetség nevében Láng Zsolt képviselőtársunk jegyez. Ezzel az a problémám, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a javaslat egy újabb merénylet a parlament költségvetési joga ellen, továbbcsonkítaná, továbbcsonkolja elfogadása ese tén a parlament költségvetési jogát, hiszen arra tesz javaslatot, hogy az előirányzatcsoportok és a kiemelt előirányzatok közötti átcsoportosítás lehetőségét a kormány kapja meg. Tehát nem a parlament, hanem a kormány. Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan el jutunk oda, hogy akkor a központi költségvetésről sem kell a parlamentnek törvényt alkotni, elég lesz az adómegajánlási joggal élni, és akkor visszamegyünk a rendi Országgyűléshez. Itt van a faliképen a ’48as törvények aláírása éppen. Éppen itt született meg a magyar állam zárszámadási joga ezekben a törvényekben, és önök visszarendezik a parlament jogosítványait abba az irányba, hogy most már lassan semmiről sem dönt a parlament, hanem a kormány akar mindent eldönteni. A költségvetési törvényben benne van nak a kiemelt előirányzatok. Idehozzák elénk azt, hogy adott fejezeten belül milyen személyi juttatások, milyen dologi kiadások, milyen működési költségek, kiadások és felhalmozási kiadások lehetnek. Ezt a parlament dönti el. A kormány ezt magának akarja z sákmányolni, és ezekről ő akar dönteni.
