Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
1560 munkában a tervek előrehaladott, nagyon kedvező állapotában rejlő előnyöket, és akkor egy nagy huszárvágással megoldanánk azt, hogy ha már késik a kivitelezés megkezdé se, akkor úgy kárpótolják ezt az igencsak hátrányos helyzetű és sokkal szebb jövőre érdemes térséget, hogy 2017 és 2020 között egy ütemmel leviszik Tyukod irányából Pátyod délkeleti szakaszáig, mert akkor ily módon a “jut is, marad is” elve alapján - ha má r a kivitelezés eltolódását, a határidejének kitolását el kell szenvednie megint a szatmári térségnek - legalább egy ütemben Pátyodig elkészülhetne. Erre majd külön kérném az államtitkár úr válaszát, hogy ennek mennyi reális esélyét látja. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Szilágyi György képviselő úr következik, a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót , elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bödecs Barna képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában már átfogóan bemutatta az előttünk lévő jogszabálytervezetben rejlő hiányosságok és ellentmondások sokaságát, a magam részéről ennél szűke bb körben, elsősorban a főváros és annak lakossága szemszögéből szeretnék rávilágítani mindazon okokra, amelyek miatt e jogszabály képtelen megvalósítani, kiváltani azt a célt, amelyet az előterjesztő a miniszteri indokolásban körülírni igyekezett. (11.20) Amellett, hogy a benyújtott törvényjavaslatból nyilvánvalóan kirajzolódik számunkra az, hogy már nem is álcázott módon a tervezetben benne rejlik az egyes gazdasági érdekkörök, nyerészkedő lobbisták, hogy ne mondjam, spekulánsok előretörésének lehetősége immáron a közösségi közlekedés területén is. Az egész ország gazdaságára kiható fővárosi tömegközlekedés kritikus helyzetét nemhogy nem oldja meg a tervezet, hanem még jobban ellehetetleníti. Sajnálatosan azt is ki kell jelentenem, hogy e két állítás egymá st erősíti, és a főváros tekintetében hatványozottan igaz. Nem kell túlságosan messzire tekintenünk a múltban ahhoz, hogy felidézzük például a HÉV utastájékoztató tábláival kapcsolatos visszaéléseket. Az egykori rossz emlékű szocialista főpolgá rmesterhelyettes, Hagyó Miklós, aki, gondolom, legalábbis remélem, hogy nem kapott oklevelet a BKV és Budapest megmentéséért; tehát Hagyó Miklós minden bizonnyal irigylésre méltónak tartja a bevezetni tervezett rendszerben rejlő jogszabályi szintre emelt üzleti lehetőségeket. A főváros és lakossága szemszögéből nézve azonban - ahogyan akárcsak a Hagyókorszakban - most sem rózsás a helyzet. Ki szeretném emelni a miniszteri indoklás alábbi részletét: “Az elővárosi, regionális és az országos személyszállítás i szolgáltatásokhoz kapcsolódó szabályozási, megrendelői és finanszírozási feladatok a jövőben is állami felelősségi körben maradnak, míg a helyi személyszállítási szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatokat a települési önkormányzat képviselőtestületének ö nként választott, a főváros esetében a Fővárosi Önkormányzat közgyűlésének kötelező feladata marad.” Tehát még egyszer: a helyi, települési önkormányzat képviselőtestületének önként választott, a főváros esetében a Fővárosi Önkormányzat közgyűlésének köte lező feladata marad. Megszoktuk már az elmúlt időszakban az önök által képviselt kettős mércét. Erre nagyon sok példát tudnék felhozni. Elég, ha csak a Gárdát vagy a Szebb Jövőért Polgárőrséget említem, akik nem megtűrtek az önök számára, ellenben a Jófiúk , a VIII. kerületben Kocsis Máté által szervezett, hasonlóképpen kinéző szervezet teljes mértékben megtűrt az önök számára, vagy mondhatnám az LMP és Gyurcsány Ferenc irányába gyakorolt közkegyelmüket, és a 2006os történésekben elítéltek részére pedig nem . A kettős mérce önöknél az elmúlt időszakban valóban megvolt. Mi ez ellen küzdünk, de egyelőre önök vannak kétharmadban, és nem lehet másként értékelni az indoklással érintett szabályozást, mint a nyilvánvaló kettős mércét most már az önkormányzatok közöt t is, amely méltánytalanul és elfogadhatatlanul hátrányos, diszkriminatív a fővárosra nézve.
