Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
144 vagy rosszaságáról beszélünk, hanem arról, hogy letérünke arról a zsáku tcáról, amelyen az ország most jelenleg gőzerővel dübörögve halad - és amelynek a mozdonyát itt most a Jobbikon kívül minden párt fűti , vagy pedig nem térünk le. Tehát erről, a magyar nemzet jövőjéről szól ez a vita, és nekem, bevallom őszintén, van egy nagyon szimpatikus mondat a Nemzeti hitvallásban, Magyarország Alaptörvényében, amely most már január 1jétől hatályos. Gondolom, a kormányoldalon mindenki betéve tudja, de azért az ellenzéki képviselőtársaknak és a tévénézőknek elmondom, ami nekem nagyon tetszik, és azért ezt tartsuk szem előtt: “Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.” Ez nagyon szépen és nagyon jól hangzik, de ha ezt önök a komolyság szándékával írták le és mondták el, és ráadásul az t is mondták, hogy “Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit”, akkor könyörögve kérem önöket, illetve egyben azért határozottan figyelmeztetem önöket, hogy ne menjen ek szembe az alaptörvény ezen, egyébként valóban értékes gondolataival. Mert gyakorlatilag ez a vita, amit eddig most kormányoldalon produkáltak, és az ellenzéki - nemzeti ellenzéken kívüli - hozzászólásokat nem tudom igazából fő sodorvonalnak tekinteni, é n egyébként, bevallom őszintén, tisztelem Harangozó Gábort, aki láthatóan hisz az Európai Unió jobbá tételében, én abszolút nem hiszek abban, hogy jobbá lehet tenni az Európai Uniót. Az Európai Uniót nem lehet megreformálni, mert maga a probléma az Európai Unió, tehát egyszerűen nem lehet, egy olyan berendezésről van szó, amely gyakorlatilag működésképtelen, és egyre rosszabb válaszokat adnak, egyre inkább azt a választ adják, hogy minél nagyobb a baj, amit az integráció idézett elő, annál több integráció k ell. Ez egy totális zsákutca, és azért nemcsak én mondom ezt, hanem nálam sokkal komolyabb szakértők, mint akár Varga István, emlékszem még Csath Magdolna nagyon határozott, harcos szavaira bizony soksok évvel ezelőtt, de még most is ezt mondja, Bogár Lás zló is ezt mondja, és nagyon sok képzett közgazdász azt mondja, de ugyanakkor akár Drábik Jánost is mondhatnám. Nagyon sok ember eléggé egybehangzóan azt mondja ebben az országban, és persze nemcsak Magyarországon, hanem JensPeter Bondét is mondhatnám, a híres dán euroszkeptikus politikust, aki egymaga szinte forradalmat tudott elkövetni az Európai Parlamentben sokéves munkásságával, amikor folyamatosan szembesítette azokkal a hazugságokkal az európai intézményeket, amelyeknek a lényege az, hogy a csillogó , csodálatos, kék alapon sárga csillagos felület alatt egy rendkívül ocsmány, gusztustalan gyarmatosítási szisztémát vezettek be KözépKeletEurópában. Tehát olyan szempontból helyes az Európai Unióról beszélni, hogy nem teljes egészében gyarmatosításról s zóló rendszer, hiszen azért ennek vannak haszonélvezői. Tehát azért alapvetően a még mindig stabilabb lábon álló nagyobb európai országok - elsősorban Németország, Franciaország, de még akár Spanyolországot, Olaszországot is ebbe a körbe sorolhatom - még m indig sokkal inkább haszonélvezői a rendszernek. Vagy éppenséggel NagyBritannia is, amelynek kiváló volt miniszterelnöke, Margaret Thatcher volt olyan ügyes és rátermett, hogy kiharcolta a brit visszatérítést, amelynek nyomán tavaly a költségvetési törvén y vitájában azt a megdöbbentő adatot kellett elmondanom itt az ország nyilvánossága előtt - amellyel nem kérkedtek annyira azért a kormánypárti oldalon, de még az MSZPs oldalon sem , hogy itt több száz millió forintot kell nekünk NagyBritannia részére f izetni mint úgymond visszatérítést. Tehát - bocsánat - többmilliárdos ez a tétel, 13 milliárd forint, ha jól emlékszem. Tehát azért teljesen abszurd rendszer közepén találtuk magunkat. Egy olyan népszavazási folyamat nyomán kerültünk ide, amiről azt mondom , hogy most azért beszélni kell. Nyilván egy szigorúbb házvezetés még akár azt is mondhatná, hogy miért beszélünk mi most itt a 2003as uniós csatlakozásról, felejtsük el, itt most előttünk a fiskális unió határozati javaslata áll, ne akarjunk ennél többet . (Az LMPs képviselők és Zagyva György Gyula beszélgetnek.)
