Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
145 Nagyon remélem, hogy az LMPs képviselőtársaknál is ki tudom váltani a figyelem olyan szintjét, hogy nem beszélgetnek párhuzamosan, de úgy látom, ez a munkám csak részben vezet sikerre, ezért meg kérem Schiffer András most már nem frakcióvezető urat, hogy ha lehet, hasson oda, hogy figyeljenek ide, mert rendkívül zavar egyébként, hogyha nem tudok odafigyelni. (Dr. Schiffer András: És Zagyva Gyula?) Igen, látom, Zagyva Gyula képviselőtársam is ott ü l, de remélem, nem ült át az LMPfrakcióba. Mindenesetre nekem mindjárt az az első számú megjegyzésem ebben a körben, hogy hogyan kerültünk mi ide. Tehát hogyan kerültünk mi erre a vonatra, amikor azt mondják, úgy tudom kifejezni a hasonlatot, hogy arra bi ztat minket egy utazási iroda, hogy van egy csodálatos úti cél, nagyon kellemes, hosszú évekre szóló stabil nyaralási élmény vár minket egy olyanszerű területen, mint a Kanáriszigetek területén, mondjuk, egy ilyen kis üdülőterületen, és mi megszervezzük a z utazást, önökkel semmi gond nem lesz, bízzák ide, szépen ki lehet utazni, majd mi megoldjuk. Fölkapaszkodunk a hajóra, és furcsa jelenségek kezdenek történni. A mosolygó, kedves utazási irodai alkalmazottak helyett egyre több marcona arcú pincér bukkan f öl, akik közlik, hogy nincs választék, mondjuk, a sörből, nem lehet többfajta ételt enni, mostantól fogva egyfajta ételt fog enni mindenki, sőt mi több, tessék csak a zsebekből kirakni a pénztárcát. Megszámoljuk, mennyi van benne, berakjuk egy közösbe, és onnantól kezdve mi fogjuk a kapitány úrral szétosztani. Tehát egyre csúnyább ez a folyamat - gondolom, a Madrapur című regényt sokan olvasták Robert Merletől, hogy felszállnak egy repülőgépre az utasok, egy nem létező úti célra - tehát gyakorlatilag nincs úti cél, nincs ez a csodálatos, fantasztikus idilli sziget, mint a Kanáriszigetek. Egyszerűen ez a jövőkép, amit fölvázoltak elénk. Nagyon jól emlékszem, ebben a vitában nagyon komoly, súlyos személyiségek, mint például Horn Gyula és társai vagy Kovács L ászló nagyon erőteljesen mondták, hogy tíz év múlva életszínvonalban utolérjük Európát, az osztrák átlagot. Még a fülemben csengenek ezek a mondatok, és ezért mondták azt, hogy a bécsi kávéháznyitás ezek után már csak egy apró kis macskaugrás lesz. Most me g gyakorlatilag oda jutottunk, hogy még egy mignont sem nagyon tudunk Bécsben megvásárolni a magyar átlagfizetésből. Ehhez képest még a Gerbeaud is nagyon rossz itt a Vörösmarty téren, úgyhogy illene kicsit feljavulniuk. Tehát gyakorlatilag katasztrófa ez az egész történet. Jóval nehezebb szembesülni, és tulajdonképpen egyszerűen azt nem értem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr, amikor ma felment oda, és elmondta a beszédét tulajdonképpen a fiskális unióval és az Európai Unióval kapcsolatban, akkor miért nem azzal kezdte, hogy hölgyeim és uraim, torkunkra helyezték a kést - pont. Tessék eldönteni, válsághelyzet van, gondolkodjunk együtt azon, hogy hogyan tudunk ebből a csávából kimászni, és ne próbálja feltüntetni a gazdasági szabadságharc egy újabb győzel mes, diadalmas állomáspontjának ezt a gyalázatos határozati javaslatot, amellyel kapcsolatban azért hihetetlen analógiák bukkannak itt fel. Olyan déjŕ vu érzéseim vannak, hogy tényleg, mintha időutazáson vennék részt. Tehát 2003 elejétől, januárjátó l kezdve kezdtük meg a Magyar Földvédő Mozgalommal és több EUszkeptikus magyar szervezettel azt a reménytelennek tűnő küzdelmet, ami reménytelen is volt, mert ugye, 600 ezer nem szavazatot kapott az uniós csatlakozás során a magyar csatlakozás. De azért a z történt - és ezt nagyon sokan elfelejtik , hogy a népszavazási kérdést beemelték az alkotmányba 79. §ként, ezzel kizárva minden jogorvoslatot, plusz nem írták oda, hogy a csatlakozási szerződés szerinti csatlakozással érte egyet a jó nép. Tehát azt ké rdezték meg az emberektől - tőlünk , hogy egyetérte azzal, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz. De hogy a százezer oldalnyi uniós joganyag, ami onnét kezdve kényszerítő szükségességé vált, vagy pedig az Európai Bíróság azon döntése, amelyet itt az előb b már idéztem a kétpercesek során, hogy a tagállamok visszavonhatatlanul átruházták szuverén jogaikat az általuk létrehozott Unióra, vagy hogy az Unió joga felette áll minden vele ellentétes nemzeti jognak, vagy kötelezően vállaltuk az eurózónához való csa tlakozást...
