Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - IVANICS FERENC (Fidesz):
1331 Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki szólni két percben, tizenöt percben. (Jelzé sre:) Igen, Ivanics Ferenc képviselő úr, Fidesz. IVANICS FERENC (Fidesz) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Társelnök Urak! A cukorbizottság - mondanám így röviden, és nem a hosszú nevén - tényleg fél évig dolgozott, keményen, mi nt ahogyan többször elmondták itt előttünk, és abban egyet kell értenem az előttem szólókkal, hogy bizony, ez a fél év kevés volt arra a vizsgálatra, amely sokkal átfogóbb képet adhatott volna a cukorprivatizációval kapcsolatban. Font Sándor korábban is ha ngsúlyozta már, hogy gyakorlatilag sokkal szélesebb területről szűkült be ennek a bizottságnak a feladatköre a cukorgyárakra. Mindannyian tudjuk, itt is elhangzott ma többek szájából, hogy bizony, több mindenben kellene vizsgálódni. Tudjuk, hiszen a magyar történelemnek húsz olyan évét mondhatjuk magunk mögött - huszonkettőt , amely alapvetően határozza meg a sorsunkat. A cukorvizsgálóbizottsággal kapcsolatban én három olyan személyes tapasztalatról számolnék be, amelyre a féléves munka során tettem szert , és amely gyakorlatilag egyrészről visszaigazolja azt a fajta politikai szemléletmódot, amit a Fideszben itt többen is vallunk, másrészről pedig megmutatja azt, hogy hogyan és miképpen működhet a rendszer. Három olyan kulcspontot határozhatunk meg a vizsg álati anyaggal kapcsolatban, amely az egész folyamatot jellemzi, ez az 1990 körüli privatizációs időszak, a második a ’9596 környékén az elmulasztott segítségnyújtás, és a harmadik a kvótatárgyalások. Hogyha ezt a három pontot nézem, akkor egyrészről igaz at adok azoknak, akik azt mondják, hogy gyakorlatilag nem ’8889ben kezdődtek ezek a folyamatok, hanem jóval korábban, de abban viszont vitatkozom velük, hogy ezért egyértelműen az IMFet teszik felelőssé. Nem azt mondom, hogy az IMF nem a saját logikája szerint járt el, ezt a részét kevésbé vitatom, viszont a másik felét iszonyúan hiányolom, és ilyen módon egy kicsit csalódott vagyok, mert azt gondolom, hogy volt egy magyar fél is: 1982ben a szerződésekre, a szerződésmegkötésekre azért került sor, mert a ddigra Magyarország ki lett nullázva. (21.20) Magyarország a fizetésképtelenség határán volt, és akkor kellett az a külföldi segítség, amivel ez az ország tovább tudott lépni. A mondatot mindjárt javítanám is, mert nem az ország tudott továbblépni, hanem a z akkori hatalom. Az ország belekerült abba a gödörbe, amelyből még most sem tudunk kilábalni. Tulajdonképpen ezt itt, a parlamenti patkóban én már többször megemlítettem, és mindig, amikor az elmúlt 20 évről beszél valaki, akkor ez eszembe jut, hogy nem 2 0 évről beszélünk, hanem sokkal többről. A kommunizmus örökségét próbáljuk itt helyretenni, azokat az eltékozolt évtizedeket, amelyek alatt a nyugati társadalmak fejlődtek, az emberek munkája révén előbbre léptek, míg a magyar emberek a munkájuk révén nem előbbre jutottak, hanem hátrébb. Így került sor arra az 198889es időszakra, amelyről beszélünk. Egyébként egy korábbi miniszter, az egyik európai ügyek bizottsági ülésen ezt el is mondta - nevezetesen Kovács László , hogy gyakorlatilag ők már akkor, ’8283ban látták a folyamatot, és már akkor dolgoztak azon, hogy ez másképpen legyen. Tehát azzal a részével, hogy a privatizáció spontán volt, azzal a részével én is azokhoz csatlakozom - és próbáltam kerülni ezt a szót, hogy ne kelljen kimondani a privatiz áció kapcsán, de ebben az összefüggésben szívesen kimondom , hogy gyakorlatilag ez a momentum is megtervezett volt. A gazdasági rendszerváltás egy kemény érdekmegőrző szempontok alapján véghezvitt váltás volt, és ilyen módon nagyon fontos látnunk azt, hog y 198889re a cukorgyárak privatizációja kapcsán is látni lehet, hogy a magyar mezőgazdaság, bár kiváló felkészültségű szakemberek dolgoztak az agráriumban, és gyakorlatilag a terméseredmények is még talán jónak mondhatók az
